Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A devizahitelek 2004 nyarán kezdték meg "menetelésüket", a teljes lakossági hitelállományon belüli arányuk az akkori hat százalékról 2008 októberére közel 66 százalékra emelkedett. Eleinte inkább az euró versengett a forinttal, de azután mindent legyűrt a svájci frank. Tavaly az új hiteleket nem egy banknál már 90 százalék feletti arányban svájci frank alapon folyósították. Ez a devizanem annak ellenére is kedvelt maradt, hogy a svájci jegybank többször is emelt a kamaton. A pénzügyi válság hatására azután októberben alapvetően megváltozott a helyzet. Elsőként az MKB Bank függesztette fel október 13-án határozatlan időre a lakossági devizahitelezést. Ezt követően több pénzintézet (Volksbank, Raiffeisen, BG Hitel & Lízing, majd később a K&H) is bejelentette: a továbbiakban nem nyújt kölcsönt svájci frank alapon. Azon pénzintézeteknél pedig, amelyek nem szánták el magukat ilyen korlátozásra, annyira megdrágították a svájcifrank-hiteleket, hogy még véletlenül se találja senki vonzónak ezt a devizanemet - annak ellenére is, hogy közben az irányadó kamat meredeken zuhant. Az őszintébb bankok ezt az ellentmondást azzal magyarázzák, hogy a forrásköltségek és a devizaswapköltségek továbbra is magasak. A többség azonban azt hangsúlyozza, hogy ügyfeleit nem akarja kitenni az árfolyamok kiszámíthatatlanságából fakadó következményeknek.
Ilyen kockázat viszont természetesen a devizahitelezés fellendülésekor is fennállt. Annak, hogy a bankok mégis lelkesen ajánlgatták svájcifrank-alapú hiteleiket, egyszerű oka volt. Ezeknél a marzs (a bankok haszna) elérhette a 8 százalékot. A támogatott forinthitelek kamatmarzsa az "aranykorban", vagyis a lakáshitelezés 2003. nyári szigorítása előtt 7-9 százalékra rúgott. Az első szigorítás ezt 3,4-5,4 százalékra apasztotta, a következő után viszont már csak 1,8-3,2 százalék között szóródott. Elsősorban alighanem ez, és nem annyira a kamatlábak nagysága befolyásolta a bankok magatartását (naivitás lenne azt hinni, hogy az ügyfelek ilyen típusú döntéseit ne befolyásolnák a piaci szereplők). Hasonló megfontolások pedig nyilvánvalóan ma is élnek, bár a piaci szereplők egyöntetűen úgy vélik: a svájci frank trónfosztása végleges.
