- Újonnan választott kamarai elnökként milyen ciklusra számít?
- Egyfelől nem várom a tagság helyzetének javulását, hiszen nagyon kemény négy év elé nézünk, másfelől viszont a várható recesszió pozitív fordulatot is hozhat a kamarák működésében. Rávilágíthat ugyanis a gazdálkodó szervezeteket tömörítő érdekcsoportok igazi szerepére. Nyugat-Európában a hasonló szervezetek létjogosultságát pontosan az a gazdaságszervező funkció adja, ami ma Magyarországon nem érvényesül.
- A várható recesszió hogyan fogja érinteni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara tagságát? Ön szerint mik a kilátások?
- A mostani helyzet több szempontból értelmezésre szorul, ugyanis nem arról van szó, hogy kizárólag a nemzetközi gazdasági folyamatok begyűrűző hatásától szenvednek a vállalkozások. Magyarországon ugyanis már két éve válság van, hiszen 2006-tól drasztikusan csökken az építőipar, a kereskedelem, feldolgozóipar és a többi ágazat forgalma is.
- Milyen eszközök állnak rendelkezésre a válságkezelésre?
- Három területen mindenképpen változtatni kell. Elkerülhetetlen a járulék- és adócsökkentés a vállalkozások versenyképessége érdekében. Ugyanis a pénzügyi válság szigorú monetáris politikával orvosolható, de a gazdasági válság tekintetében ez egyáltalán nem hoz eredményt. Ha visszafogjuk a belpiacot és leállítjuk a versenyképességet növelő intézkedéseket, az elmélyíti a recessziót, ezért fontos a széles körű segítségnyújtás, aminek egyetlen eszköze az adócsökkentés. A másik probléma az európai uniós források kezelése. A kormány a vállalkozások megsegítésére tett ígéretet, mely szerint 800 milliárd forintot csoportosítanak át a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretéből. Ez a valóságban nem támogatást, hanem kedvezményes hiteleket jelent, melyek elérése megint csak pár ezer vállalkozás számára lehetséges. Ma az NFT nyolcezermilliárd forintos keretéből kevesebb mint húsz százalék jut a gazdaság fejlesztésére, holott az összeg negyven százalékát erre kellene fordítani.
A harmadik jelentős terület a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése, ami lényegében nem kerül pénzbe. Ez csak a kormány szándékain múlik. A pénzügyi válság tehát legfeljebb elmélyíti a kialakult helyzetet, de a probléma nem ebből áll. Ezért is szükség van egy államilag elismert gazdaságszervező tényezőre, ami tompítja a piaci vadhajtások hatásait.
- Mit ért "piaci vadhajtások" alatt?
- Például a körbetartozások kérdését. Ma a kamarának az lenne a legfontosabb feladata, hogy biztosítékkal szolgáljon a tagságáról az érdeklődők felé. Természetes igény a vállalkozók részéről, hogy az üzleti kapcsolatok kialakítása előtt tájékozódnak leendő partnerük viszonyairól és megbizonyosodnak arról, hogy érdemes-e vele szerződést kötni. A kamarának ebben kell segítséget nyújtania, mégpedig úgy, hogy birtokában legyen a garancia alapját képező információknak. Sajnos ma sem adatok, sem jogosítványok nem állnak rendelkezésünkre, hogy ellássuk ezt a feladatot. A négy évre készített kamarai programomban ennek megvalósítása kiemelt célként szerepel.
- Milyen egyéb konkrét intézkedéseket tervez?
- A gazdaság szereplőinek égető szükségük van átfogó, kötelező kamarai regisztráció bevezetésére, de itt nem állnék meg. Egy sor más ügyben is lépni kellene. Nagy károkat okoz például az (egyébként kötelező) kereskedelmi hatástanulmányok elkészítésének gyakorlata is, ugyanis ezeket ma a beruházók fizetik. Ebből fakadóan egyetlen olyan hatástanulmány sem született, ami figyelembe vette volna egy-egy beruházás negatív piaci hatásait. Ebben segíthetnének a kamarák, hiszen független szervezetként reális felméréseket készíthetnének, valamint a vállalkozások érdekeit is hatékonyabban képviselhetnék. Ehhez persze szükségük lenne a megfelelő jogosítványokra…
- Hozzányúlna a kamarai törvényhez is?
- Igen, a gondok alapja a jelenlegi kamarai törvényben rejlik, ugyanis a gazdálkodó szervezetek számára az 1994-es kamarai törvény kötelezővé tette a tagságot, de a közfeladatok átadásának késedelmével a kamara szolgáltató jellege megkopott. Ezen a helyzeten tovább rontott az 1999-es törvény, ami megszüntette a kötelező tagságot és felmentette a kamarát a közigazgatási feladatok többsége alól, ugyanakkor köztestületi jellegét és gazdaságszervezési feladatait megtartotta. Ez a kettősség a mai napig érezteti hatását, hiszen a megcsappanó tagdíjbevételek és feladatok mellett megmaradt a túlméretezett infrastruktúra. A kamarák vezetősége pedig az általános gazdaságszervező funkció és a tagság érdekei között őrlődik, és ezt a hatályban lévő törvény sem oldja fel. Erre egy megoldás van: ki kell emelni és meg kell erősíteni a kamarák gazdaságszervező szerepét!
- Mennyiben különböznek a BKIK tagságának problémái a vidéki kamarákéhoz képest?
- Alapvetően nincsenek különbségek, ám igen komoly problémát okoz, hogy a budapesti és a Pest megyei vállalkozások egy térszervezési-közigazgatási rendszerhez tartoznak, ugyanakkor működésük nincs összehangolva. Például egy erős budapesti érdekszervezet a vállalkozások védelmében megakadályozza egy bevásárlóközpont felépítését, ugyanakkor nincs beleszólása a közigazgatási határain kívül eső beruházásokba, holott a két területet szinte semmi sem választja el egymástól. Ebben a kérdésben mindenképpen szorosabb együttműködésre fogunk törekedni.
Csajági Mátyás