- Mit vár a korrigált költségvetéstől; mennyire lesz ez pesszimista?
- Veres János költségvetési korrekcióra irányuló bejelentésével kapcsolatban felesleges azon vitatkozni, hogy a költségvetés visszavonásáról vagy átdolgozásáról kell-e döntést hozni. Tisztán látszik, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben teljesen át kell értékelni a 2009-es büdzsé szándékait és sarokszámait.
- Milyen egyéb változtatásra volna szükség?
- A költségvetés átalakítása mellett az is elengedhetetlen, hogy az adótörvények is górcső alá kerüljenek, ugyanis ezek a bevételi forrásokat táplálják. Magyarországnak most nem egy "kifoltozott csomagra" van szüksége, hanem a bevételi stabilitást, a maastrichti követelmények betartását célzó komplex és mindenekelőtt gyors műveletre, ami garantálja az állami likviditást és a megcélzott költségvetési hiány elérését. Ugyanis sokkal több múlik ezeken a mutatókon, mint pusztán a pénzügyi stabilitás. Magyarország reputációja forog most kockán, amely hosszú évekre meghatározhatja a befektetési hajlandóságot és a gazdasági környezetet.
Több ágazat is bajba kerülhet
- Milyen kulcselemekről beszélünk?
- Először is olyan keretfeltételeket kell teremteni, melyek az állami és az önkormányzati kiadások radikális csökkentését eredményezik. Ebben a Gazdasági Egyeztető Fórum (GEF) pénteki ülésén lényegében teljes volt az egyetértés a vállalkozói oldal és a pénzügyi szektor képviselői között. Jó hír, hogy a kormányzat is partner a kérdésben. Sajnos, jelenleg nyílt protekcionista intézkedésekre lesz szükség. A magyar munkavállalók hetven százalékát foglalkoztató kis- és középvállalkozói (kkv) szektornak most beruházási hitelekre van szüksége és ebben az államnak segítenie kell, még akkor is, ha a hitelfelvétel feltételei szigorodnak.
- Mely szektorok vannak a legnagyobb bajban?
- Egyfelől ott vannak azok a szektorok, amelyek már eddig is bajban voltak és most csatlakoznak hozzájuk újabbak. Eddig úgy gondoltuk, hogy a jó exportképességgel rendelkező vállalkozóknak nem lehet bajuk, de most hirtelen ott találták magukat, hogy a válság miatt csökkenhet a termékeik iránti kereslet. A helyzetből fakadóan az eddig még hatékony vállalkozások is elveszíthetik stabilitásukat és nem csak az ipari tevékenységet folytatók. A kereskedelem, a vendéglátás, a turizmus és az agrárium is bajba kerülhet. Végső soron mindenkit hátrányosan érintenek a folyamatok, hiszen csökken a fogyasztás, a hitelfelvevő-képesség pedig korlátozódik és nemcsak a vállalkozói hitelképesség romlik, hanem a lakossági is. A pénzintézetek jelen pillanatban három egyszerűen megfogalmazható üzenet mentén állnak a hitelezéshez, amelyek a szelektivitás, a rövid lejáratú konstrukciók és az emelkedő kamatok.
Bérügyben kicsi a mozgástér
- Ezeken kívül ott van a bérek kérdése…
- Természetesen, sőt ez talán az egyik legfontosabb kérdés. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) őszi bértárgyalásokat nyitó ülésén a szakszervezetek egy, a mostani helyzetben teljesíthetetlen, nyolcvanezer forintos bruttó minimálbér-ajánlattal álltak elő. Ha ezt a munkáltatók elfogadnák, az beláthatatlan következményekkel járna, ugyanis az olyan - már régóta - neuralgikus ágazatokban, mint például a könnyűipar, a textilipar, a bőripar vagy a fafeldolgozás, teljes fizetésképtelenséget és az ágazat teljes leállását jelentené. Ez senkinek sem lenne jó, hiszen a legrosszabb helyzetben lévő szektorok egyben nagy élőmunka-igényes területek. Nyilván itt volna szükség a legjobban a bérfejlesztésre, hiszen a problémákat csak tetézik az alacsony bérek. Egy ilyen mértékű bérfejlesztés azonban egyértelműen munkahelyek megszűnéséhez és munkanélküliséghez, az aktivitási ráta további csökkenéséhez és a fekete foglalkoztatás terjedéséhez vezetne. Ez nem kizárólag a munkaadóknak vagy a munkavállalóknak okozna problémát, hiszen a helyzet rég túlmutat az egyéni érdekeken.
- Mekkora a mozgástér?
- Igen szűkösek a lehetőségek. Egyfelől kizártnak tartom egy hosszú távú bérmegállapodás lehetőségét, másfelől olyan makrogazdasági feladat megoldása elé állít minket a válság, hogy 2009-ben biztosan nem a reálkeresetek növelésén lesz a hangsúly. A bérpolitikában nagy óvatosságra és mértékletességre van szükség. A minimálbér nominális tartása lenne reális. Ezt nem azért mondom, mert eredendően béremelés-ellenes vagyok, hanem azért, mert a teljesítmény nélküli bérkiáramlás lehetetlen helyzetbe hozhatja a gazdaságot és inflációgerjesztő hatása sem kívánatos. Jelenleg a társadalmi békét szem előtt tartva fel kell tenni a kérdést: van-e lehetőség az előrelépésre a nyugdíjaknál és a béreknél. Természetesen csak akkor tudunk sarokszámokról beszélni, ha a kormányzat elkészül a korrekciós csomaggal, de legfeljebb a nyugdíjak fejlesztésére látok lehetőséget és ez is hangsúlyozottan inflációkövető jellegű elmozdulás lehet. Természetesen ahol van forrás, ott senki se fogja magát vissza bérfejlesztéstől, de bárkit is belekényszeríteni ebbe a helyzetbe nagyfokú felelőtlenségnek tartanám. Ez a krízishelyzet belátható ideig "kitartalékolható".
Végzetes volna egy elbocsátási hullám
- Mi lenne a politikai szereplők feladata?
- Az egy felvetés, hogy az állam beavatkozása szükséges a helyzet megoldásához, de ahhoz előbb politikai konszenzus kell… Rendkívüli időkben rendkívüli megállapodásokat kell kötni, ami lehet, hogy politikailag nehezen követhető, de nem az a kérdés, hogy ki milyen világnézetű. A jelenlegi helyzetben a feleknek meg kell állapodniuk a költségvetést, a versenyképességet, a foglalkoztatási szintet, az exportot és hitelezést javító törvényekről, intézkedésekről. Számos nyugat-európai példa mutatja, hogy válsághelyzetben a politikai versenytársaknak is konszenzusra kell jutniuk, aminek nem csak pénzügyi hatásai vannak. Óriási erőt adna az ország önmagába vetett hitének és külföldi reputációjának is. Ha erre az MSZP és a Fidesz nem képes, akkor éppen az a kommunikáció szűnik meg, amely lehetőséget adna a válság megoldására.
- Mi a munkáltatók teendője?
- Az első és legfontosabb lépés a munkavállalók megtartása a munkaerőpiacon, ugyanis egy ilyen alacsony aktivitással rendelkező országban, ahol a lisszaboni 70 százalékos kritérium helyett csak 54 százalékos a foglalkoztatottság, fatális következményekkel járna egy elbocsátási hullám, ugyanis aki kiesett a vérkeringésből, azt nagyon nehéz visszahozni a munka világába. Megvannak azok a lehetőségek, amelyek alapján ez a krízishelyzet áthidalható, de ebben a munkavállalói oldalnak is partnernek kell lennie. Nem volna jó, ha demonstrációkkal, esetleg sztrájkokkal reagálnának a bérpolitikai javaslatainkra. Ha a helyzet megoldódik, akkor természetesen beszélhetünk, sőt beszélnünk kell a bérfejlesztés kérdéséről, a munkavállalók számára méltányos és elfogadható bértételek megállapításáról.
Csajági Mátyás