Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Egy augusztus legvégén adott interjújában úgy fogalmazott, hogy ha az SZDSZ nem tudja rábírni a kormányfőváltásra az MSZP-t, akkor új stratégiájából következően nemet kell mondania a költségvetésre. Azóta viszont mintha megindult volna az enyhülés a volt koalíciós partnerek közt. Mi változott az elmúlt hetekben?
- Az SZDSZ-nek nyár elején, a koalícióból való kilépés után kedvezőtlen helyzetben kellett új stratégiát kialakítania. Ráadásul éppen annak a Fodor Gábornak, akiről köztudott volt, hogy inkább koalíciópárti, mint a korábbi elnök, Kóka János. Fodornak ebben a helyzetben kellett előállnia egy olyan útitervvel, amellyel magára irányíthatja a figyelmet, és ami alapján valamilyen, a politikai siker reményével kecsegtető akciót tud végrehajtani. Ekkor nagyon jól hangzottak a cselekvési tervről, szakértői kormányzásról, előrehozott választásokról szóló megszólalások. Amivel talán nem számoltak, hogy a politika nem egyszereplős játék, hanem más emberek ellen játszott játszma. Ennyit változott a helyzet, miközben a mozgástér ugyanaz, mint akkor: nem az előrehozott választásokra, az MSZP-kormány megbuktatására, és még kevésbé a többi ellenzéki párttal való együttműködésre törekszenek a szabad demokraták.
- A mozgásteret talán a Fodor Gábor által vártnál jobban szűkíti, hogy az SZDSZ meghatározó politikusai nem álltak be egy emberként mögé. E megosztottságot figyelembe véve már meglehetősen "meredeknek" tűnik a nyáron kijelölt új stratégia.
- Nem tudom, hogy volt-e Fodornak más választása, örökölt helyzetben kellett navigálnia. Amennyire tudni lehet, Fodor kísérletet tett a frakcióvezetői poszt megszerzésére is, azaz nem rajta múlt a párt úgymond egységesítése. A frakcióból érkező hangok alapján az valószínűsíthető, hogy a szándék még meglenne az egységes fellépésre, de a Fodor által kijelölt úton nem akarnak végigmenni. Még akkor sem, ha az olyan, igazából csak zsarolásként alkalmazott elemek, mint egy ellenzéki koalíció kialakítása, csak taktikai szerepet játszanak az ő elképzeléseiben is.
- A miniszterelnököt mintha meglepte volna, hogy a liberálisok a Kóka János által "elvárt" adócsökkentési mérték kilátásba helyezése ellenére sem voltak hajlandóak érdemi egyeztetésre a Megegyezés-csomagról. Egy-két hét elteltével viszont már békülékenyebb hangvétel tapasztalható mindkét fél részéről, az viszont továbbra is kérdés, hogy az induló parlamenti szezon elejére megtörik-e tartalmi ügyekben a jég.
- Amikor Gyurcsány Ferenc a Megegyezést írta, szerintem félreértette az SZDSZ-t. Arra gondolhatott, hogy a szabad demokraták minden vágya az, hogy visszatérhessenek a koalícióba. Erre persze utalhattak jelek, különösen, ha egyes politikusokkal beszélt az ember, de azt a kormányfő sem várhatta, hogy az SZDSZ úgy megy vissza a koalícióba, mintha semmi nem történt volna. A közeledés továbbra sem stratégiaváltást jelez, hanem ahogyan szeptember elején mi is ennek adtuk a legnagyobb valószínűséget: a két párt megegyezik a kisebbségi kormány külső támogatásáról. Ez nem biztos, hogy általános támogatást jelent, elképzelhető, hogy csak bizonyos ügyekre szól, melyek közül természetesen kiemelkednek az adótörvények és a költségvetés. Ez lehet a legkisebb közös többszörös, miközben persze ettől még mindig nagyon messze vagyunk.
- Az MSZP számára ez minden bizonnyal megnyugtató megoldás lenne, ha azonban az SZDSZ túl nagy árat kérne a támogatásért, esetleg megfontolhatják, hogy a néhány független, vagy egy-két szakadár SZDSZ- vagy MDF-frakciótag, vagy hiányzó fideszes segítségével intézményes támogatás nélkül is megpróbálnak átevickélni az őszi ülésszakon.
- Ha az előző lehetett az MSZP A terve, akkor ez lehet a B terv. Az A verzió annyival jobb, hogy rengeteg kisebb jelentőségű szavazás kimenetelét teheti biztossá. De a B terv is működhet, különösen ha például figyelembe vesszük, hogy ahogy a Republikon Intézet nemrégiben kimutatta, az MDF-frakció gyakran nem vesz részt teljes létszámban a szavazásokon.
- A bizalmi jellegű szavazásokon nem mások a szabályok?
- Valóban, ezzel nem tudnak majd élni azokon a szavazásokon, melyek az ellenzékiség próbájának tekinthetőek. Tavaly tizenhárom képviselő nem vett részt a költségvetési szavazáson, akkor ez senkinek nem tűnt fel. Most akár egy személy hiányzása is feltűnő lehetne.
- Úgy tűnik, hogy az SZDSZ azért nem tudta új szereposztásban újrajátszani Medgyessy Péter 2004-es eltávolítását, mert az MSZP-ben ma nincs olyan egyértelmű személyi alternatíva, mint akkor - kis noszogatásra - Kiss Péter, illetve - noszogatás nélkül is - Gyurcsány Ferenc volt.
- A helyzet megértése szempontjából valóban kiemelt jelentősége van annak, hogy az MSZP-ben a miniszterelnök riválisai ma megosztottak. A szóba jöhető fajsúlyos politikusok egymással nem tudnak összefogni, számukra Gyurcsány Ferenc még mindig jobb opció, mintha közülük valaki más lenne, mint ők. A külsősként bedobott nevek mögött pedig nem áll politikai hátország, és azt sem szabad elfelejteni, hogy Gyurcsány mai riválisai is búcsút mondhatnának a bársonyszéknek egy szakértői kormánnyal. Gyurcsány így ma jobban uralja a pártot, mint Horn Gyula óta bármelyik pártelnök.
- Ez megfelelne a szakirodalomban prezidencializálódás néven emlegetett jelenségnek, azaz a miniszterelnök "vezér" szerepbe kerülésének, ám mintha az MSZP-elnökség egyre nehezebben követné a kormányfői húzásokat.
- Gyurcsány Ferenc támogatottsága valóban annál nagyobb, minél jobban eltávolodunk a legfelsőbb pártszervektől, de én nem emlékszem olyan esetekre, amikor valóban fontos hatalmi kérdésben az elnökség eredményesen szembe tudott volna helyezkedni vele. A sokat emlegetett mediatizáció és a perszonalizáció mellett jogszabályi változások is megerősítették a miniszterelnök hatalmát a kormányon belül, akárcsak a pártrendszer változásai.
- A Fidesz mennyire ülhet a babérjain, van-e most számára más teendő, mint időről időre elmondani, hogy a parlamentet fel kell oszlatni, és hogy új választás kell?
- A mi ügyfeleink, a gazdasági elit tagjai, talán leginkább e kérdés iránt érdeklődnek. A Fidesz belső viszonyait nehezebb ugyan átlátni kívülről, de az megállapítható, hogy ez a párt is rendkívül tagolt. A mostani képlékeny helyzetben is különböző stratégiákat javasolnak a párt politikusai, legyen szó a szakértői kormányról vagy az SZDSZ-szel kapcsolatban folytatandó politikáról. Persze végső soron Orbán Viktor politikája érvényesül, és a következő választásig valószínűleg ez így is marad.
- Lát olyan jól körülhatárolható választói csoportokat, melyek parlamenti képviseletre "várnak"?
- A szavazói csoportokat ma már nagyon nehéz szociodemográfiai tényezők vagy akár ideológiai elkötelezettségek alapján leírni. Általános válaszként azt mondhatjuk, egy posztmodern-posztmateriális pártra, vagy egy mérsékelt jobbközép, konzervatív-liberális pártra lehetne igény, de ezt nagyon nehéz kitalálni az íróasztal mellől.
- Az egyik ilyen kezdeményezés mostanában a Védegylet egy újabb csoportja, ők egy úgymond ökopolitikai párt megalapítását fontolgatják, és akik megfoghatnának egy városi - "kozmopolitikai" - a környezetvédelemre fogékony csoportot.
- A politikai elemzésben azért nem szabad pusztán a Liszt Ferenc téri beszélgetésekre hagyatkozni, hogy bizonyos szűkebb körökben kik látnának szívesen egy új pártot. Az ötszázalékos küszöb meglehetősen magas, és ilyen nagyságrendben vidéken is vannak olyan miliő-csoportok, amelyeknek ma nincs közvetlen képviseletük. A helyzet paradox: a politikában való általános csalódottság ellenére a Fidesz és az MSZP sokak számára egyértelmű választást kínál. Ami a ma távolmaradókat összeköti, az egyfajta anti-establishment érzület, ami egyszer segíthet a bejutáshoz, ám másodszorra már nem lehet ugyanúgy építeni rá. Hosszú távon persze az egyik legfontosabb innováció egy zöld párt lehet.
- Milyen egyéb sötét foltok lehetnek még a politikai térképen, illetve a köztársasági elnöknek vagy akár pénzembereknek lehetnek-e még beteljesítetlen ambíciói?
- A szóba jöhető jelöltek közül a köztársasági elnök annál aktívabb, mint 2006 októberében volt, valószínűleg már nem lesz. Ahol érdemes lenne jobban kutakodnia többek között a sajtónak is, az a politikát övező szürke terület: itt ismert gazdasági vezetők, politikai brókerek, időnként politikai szakértők-tanácsadók mozognak, és befolyásolják a pártok irányváltásait vagy új pártok alapításait. Ezekről a folyamatokról nehéz beszélni, mert nem rendelkezünk megalapozott információkkal vagy ezeket nehézkes lenne igazolni. De az biztos, hogy komoly feladat lenne e szereplők nyomára bukkanni, hiszen így jobban magyarázhatóvá válnának az események. Erre jó példa az MDF mostani helyzete (a beszélgetés még Csányi Sándor és Stumpf István esetleges érintettségének nyilvánosságra hozása előtt készült - a szerk.). Nem tudjuk, hogy a két elnökjelölt mögött pontosan kik állnak, szellemi és anyagi értelemben; egy kis pártot könnyen befolyásolni képes például egy vállalkozói csoport vagy szellemi holdudvar.
- Visszatérve a jövőhöz: lát olyan forgatókönyvet, mely szerint nem a Fidesz szerzi meg a mandátumok többségét a két éven belül esedékes országgyűlési választásokon?
- Ha egy nem most vasárnap tartandó választás kapcsán valaki kijelenti, hogy azt csak a Fidesz nyerheti, az félrevezeti hallgatóságát. A politikában másfél év rengeteg idő. Ezt mindennél jobban mutatják az elmúlt hetek eseményei. A legvalószínűbb kimenetel persze a Fidesz győzelme. A teljes népességben ugyanakkor például nincs döntő különbség a két nagy párt eredménye között, miközben a helyzetet lényegesen befolyásolja például, hogy bejut-e az MDF vagy az SZDSZ a Parlamentbe.
