Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A legutóbbi ellenőrzések fényében hogyan látja, javult-e az autópálya-építések kapcsán a kormányzat által megfogadott ajánlásaik aránya?
- Inkább stagnálásról tudok beszámolni. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt.-nek, illetve elődjének, az NA Rt.-nek is alkalmazkodnia kellett a hirtelen megugrott, korábban nem látott mértékű autópálya-építési tervekhez. Emellett rengeteg körülmény, többek között a finanszírozási konstrukció is megváltozott. Volt, hogy költségvetési forrásból készültek a gyorsforgalmi utak vagy tőkeemelésekkel is megpróbálta az állam fedezni a költségeket. Ennek az lett a következménye, hogy nincs világos kimutatás arról, hogy mekkora összeget fordít az állam erre a területre: még számunkra sem teljesen tiszta a kép az autópálya-finanszírozással kapcsolatban.
- Milyen fontosabb zavaró tényezők vannak?
- Az elmúlt öt-hat évben különböző forrásokból finanszírozták gyakran ugyanazokat az utakat. Nincs egyértelmű megfeleltetés a költségvetési források és az elkészült szakaszok között. Ráadásul egy gyorsforgalmi utat ritkán lehet megépíteni egy év alatt, ami tovább bonyolítja a helyzetet. Nem világos az sem, hogy milyen elvek alapján "aktiválnak", azaz vezetnek ki a NIF főkönyvéből bizonyos tételeket, azaz számviteli értelemben mikor jön létre az elkészült utakkal új állami vagyon.
- Vannak-e esetleg pozitív fejlemények az autópálya-építés finanszírozásában?
- Nem kilátástalan a helyzet, jót tett például a területnek az új vezetői állomány kinevezése. A költség- és egyéb nyilvántartásoknál is történt előrelépés, akárcsak azzal, hogy az adatállományra a későbbi döntések során is elkezdtek építeni. Fontos megemlíteni a külső ügyvédi szerződések mértékének visszaszorulását, azaz ma már a NIF saját jogi apparátusa készíti elő például a területszerzéseket. Ez csökkentheti a visszaélések valószínűségét.
- A 2007-ben befejezett autópályákkal kapcsolatos jelentésükben egyszerre kifogásolják, hogy nem teljesült az eredeti, 2004-es építési ütemterv, illetve azt, hogy a gyorsított menetrend miatt a "kínálati árak" érvényesültek. Ebben fel lehetne fedezni némi ellentmondást.
- A csúszást nem nehezményeztük, csak megállapítottuk, hogy elmaradás van a törvényben lefektetett ütemtervhez képest. Az viszont valóban kifogásolható gyakorlat, hogy politikai intervenciók nyomán sokszor nem azok az útszakaszok kerülnek előtérbe, amelyek a jogalkotói szándék, illetve a nemzetgazdasági érdekek miatt prioritást kellene, hogy élvezzenek. Emiatt is szorgalmazzuk az autópálya-törvény felülvizsgálatát és egy átgondolt menetrend kijelölését.
- Szintén régóta húzódik a földterületek kisajátítása kapcsán a jogszabályok megváltoztatása, ami sok esetben jelentős mértékben lassítja a munkát. Lát esélyt az előrelépésre?
- Nem látunk előrelépést, az állami szervek egymásra mutogatnak ez ügyben, és ha meg is lenne a politikai szándék, kétharmados törvények vagy az Alkotmánybíróság állhatja az útját. Miközben elismerjük, hogy igaza van az ombudsmannak, amikor a pártállami rendszerben háttérbe szorított egyéni érdekeket védi, szakmai alapon úgy gondoljuk, hogy a kisajátítások során a jelenleginél nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni a közösségi érdekek érvényesülésére.
- Az autópálya-építésekkel kapcsolatban az egyik legtöbbet hangoztatott kifogás az árral van összefüggésben. Önök is megállapították, hogy a kivitelezőknek "nem kellett éles versenyhelyzettel számolniuk". Itt javult vagy romlott a helyzet a korábbi jelentésekhez képest?
- Mivel az elkészült jelentések még a korábbi időszakok autópálya-építéseire vonatkoznak, ezért még nem tudjuk összehasonlítani ezeket az újabb közbeszerzésekkel. Ezzel együtt véleményünk szerint lehetne még tartalékokat találni a rendszerben, például egy előversenyeztetési, majd ennek nyomán egy elektronikus licitálási rendszer bevezetésével. Ezzel egyrészt átlátható módon lehetne kiválasztani a feladatra alkalmas, tőkeerős cégeket, másrészt csökkenteni lehetne a kartellezés veszélyét.
