Az AM-könyvvel eddig egyszerre maximálisan öt, egy hónapban tizenöt, egy évben pedig kilencven napot dolgozhatott a munkavállaló. A tervezett reform után ezek a kötelezettségek megszűnnének, így tovább erősödne az idénymunkások mobilitása, de azt egyelőre nem tudni, hogy a kötelező elektronikus adminisztráció hogyan és milyen rendszerességgel valósul meg az adatszolgáltatásban. Továbbá az sem ismert még, hogy az AM-könyv megszűnik-e, vagy az elektronikus rendszer melletti biztosítékként megmarad.
A nemzetgazdasági adatok szerint több mint egymillió érvényes alkalmi munkavállalói könyv (AM) van forgalomban, továbbá húsz százaléknál is magasabb az alkalmi munkavállalókat foglalkoztató gazdálkodó szervezetek száma. Ez az arány az idegenforgalom és a mezőgazdaság területén különösen magas, az előbbi esetben a cégek több mint a felére, az utóbbi esetben pedig negyven százalékukra jellemző. A differenciálódás azonban területi szempontból is megjelenik, hiszen a szezonális foglalkoztatás a magas munkanélküliséggel és alacsony munkavállalói aktivitással küzdő régiókban, az észak-alföldi és az észak-magyarországi régiókban a legerősebb.
A szezonális munka hozzájárul a munkaerőpiac rugalmasságának javításához, a foglalkoztatási feszültségek enyhítéséhez. Mivel a szezonálisan dolgozó munkások hetven százaléka munkanélküli, fontos, hogy legalább időszakos, bejelentett munkát végezzenek.
A nyilvánvaló előnyök mellett megjelentek az AM-könyv alkalmazásából fakadó hátrányok is, hiszen a könnyített, 20-22 százalékos adóterhek mellett az olcsó, alkalmi munkaerő foglalkoztatása rengeteg visszaélésre ad lehetőséget. Általános gyakorlattá vált például, hogy egyes munkaadók a könyvbe pecsételt közteherjegyek hiteles vezetésének ellenőrizhetetlenségét kihasználva lényegében munkaviszonyban alkalmazzák az alkalmi munkásokat.
Ehhez hozzájárul az a tény is, hogy a munkavállalók legtöbbje vagy visszatérő alkalmazott, vagy ismerős. Az elektronikus ügyintézésre való áttérés teljesen átlátható helyzetet teremtene.
