Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A közgazdász-vándorgyűlés plenáris üléseinek eddigi legfiatalabb előadójaként mire szeretné felhívni a tapasztaltabb kollégák figyelmét a magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban?
- Oriens nevű tanácsadó cégünk szakértői szerint a magyar növekedési modell kifulladt. A Kilábalás címet viselő programunkban megfogalmazottak legfontosabb üzenete, hogy lehetséges olyan lépéseket tenni, amelyek alapján két éven belül beindulhat a magyar gazdaság növekedése az egyensúly veszélyeztetése nélkül. Diagnózisunk legmarkánsabb állítása szerint ma Magyarországon a külföldi vállalatoknak nem éri meg beruházni, a belföldi vállalatoknak nem éri meg növekedni, az állampolgároknak pedig dolgozni.
- Egy komplex problémahalmazból milyen egyedi okokat lehet kiemelni?
- A legfőbb problémát a megfelelő ösztönzők hiánya jelenti. A hazánkban működő külföldi vállalatok termelékenysége jóval megelőzi a hazai vállalatokét, ám ez a várakozásoknak ellentmondóan nem vonja maga után a hazaiak fejlődését. Ráadásul a rendkívül magas adóterhek miatt ezek a húzóerőt jelentő cégek az eddigiekben a magyar munkaerő alkalmazása helyett a tőkebehozatalt részesítették előnyben. Mostanra azonban a pótlólagos tőkebeáramlás olyan kis hozammal kecsegtet, hogy nem érdemes újrabefektetni Magyarországon. A magas költségvetési kiadások okozta deficitnyomást az állam magas adókkal kívánja finanszírozni, amelyhez azonban rendkívül szűk adóztatható bázis áll rendelkezésére. Ennek következménye az alacsony növekedés a kis- és középvállalkozások körében is. Hisz ha a vállalkozás mérete eléri azt a szintet, ahol a menedzser és a tulajdonos személye szétválik, akkor nem áll rendelkezésre az adókerülési lehetőség, ami a magyar kisvállalatok stratégiájának szerves részét képezi. Ennek jele az is, hogy bár hazánkban a banki finanszírozás elérhetősége rendkívül alacsony, a kkv-k elégedettek, hisz nekik úgysem éri meg növekedni. A növekedés leállásának harmadik legfontosabb oka a munkakerülés és az inaktívak rendkívül magas száma. Erre ösztönöz a rosszul felépített szociális rendszer, amely jó menekülési útvonalat biztosít a munkaerőpiacról kivonulók számára.
- Milyen területeken kezdenék a változtatást?
- Egyszerre több területen van szükség nagymértékű beavatkozásra, amelynek lényege a gazdasági szereplők viselkedésének, motivációjának gyökeres megváltoztatása. Vagyis mindazon tendenciák megfordítása, amelyeket az előzőekben felsoroltam. Ennek eszközeként három fontos elemet dolgoztunk ki munkatársaimmal. Ezek a költségvetési kiadások és az élőmunka terheinek csökkentése, illetve a szociális rendszer újragondolása. Ennek magvaként olyan adórendszer kidolgozása, amely ösztönzi a kis- és középvállalkozásokat a növekedésre, illetve egy olyan szociális rendszer, amely az inaktívaktól az aktívak felé történő jövedelemátcsoportosítást segíti elő.
- Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jelenlegi politikai helyzetben, úgy ahogy azt javasolták, teljes egészében megvalósítják a programjukat?
- Nem szeretnék találgatásokba b ocsátkozni, hogy a jelenlegi helyzetben mennyi ennek az esélye, azt gondolom azonban, hogy egy ilyen program politikailag is vállalható. Egy növekedési programmal ugyanis nemcsak az aktívak járnak jól, hanem hosszú távon a szociálisan hátrányos helyzetűek is.
- Nemrégiben a miniszterelnökkel is konzultáltak a javaslataikról. Milyen eredménnyel járt ez a megbeszélés?
- Erről nem szeretnék elárulni konkrétumokat. Úgy látjuk ugyanakkor, hogy a programot nem lenne érdemes darabjaira szedni, mivel széles körű változtatásokra van szükség, főként a szereplők motivációira vonatkozóan.
- A program egyes elemei kapcsán hangsúlyos problémaként merül fel a szociálisan hátrányos helyzetűek ügye, amit az inaktívak rovására történő jövedelemátcsoportosítással oldanának meg. Ez nem tűnik "szociálisan érzékeny" elképzelésnek.
- Természetesen egy ilyen program kapcsán mindenképpen felmerül, hogy miként érinti a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat. Jelenleg a segélyek összege és a munkából származó jövedelem között nincs számottevő különbség. Ez a program - bevezetése esetében - a munkajövedelem növekedése irányába mozdítaná a rendszert. Ezzel párhuzamosan azonban megerősödne a kormányzati politika munkavállalásra ösztönző jellege. Az emelkedő jövedelmi szintből arra is több lehetőség nyílik, hogy a segélyen élőket kompenzáljuk, de csakis abban az esetben, ha ez a rendszer hatékonyságát nem rontja.
