Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Egy uniós ügynökség székhelye számos közvetlen és közvetett előnyt jelent. Ön melyeket emelné ki?
- Brüsszeli tudósítóként látnia kell, mit jelent, hogy a város egész Európa fővárosává vált, idegenforgalomban, szolgáltatásban és szellemi potenciálban, az ország növekedésében. Ha kisebb mértékben is, de hasonló jelentősége van annak, ha az EU technológia és innováció fővárosává Budapest tudna válni.
- Amikor 2005-ben José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke felvetette az EITI ötletét, az akkori magyar miniszter azonnal jelezte, hogy szívesen adnánk otthont az intézetnek. Ahhoz képest furcsa, hogy ez a brüsszeli prezentáció az utolsó pillanatra maradt…
- Ez nem így van. Mi kezdetektől igen aktív szerepet játszottunk, és részünk van abban is, hogy a koncepció végül is ilyen lett, és többek vitatása ellenére elfogadták. Ez tehát az uniós szintű kontribúciónk. A magánügyünk, a küzdelmünk, hogy ezt megkapjuk, abban tudatos, hosszú távú építkezés zajlott: a prezentációt akkorra időzítettük, amikor úgy gondoltuk, hogy nem érhet minket meglepetés. Az, hogy ajánlatunk nyilvános előterjesztésére most került sor, nem jelenti, hogy az elmúlt hónapokban legmagasabb szinten ne léptünk volna. (A beszélgetés itt megszakad, a miniszter éppen sms-t kap: "nem jöhetett volna jobbkor, Sarkozy francia elnök most biztosította Gyurcsány Ferencet, hogy támogatja a budapesti székhelyet…" A mi ajánlatunk infrastrukturális, pénzügyi, elhelyezési szempontból jó, de emellett arra is apellál, hogy az európai kohéziós eszmének, Európának összetartónak kell lennie. Esélyt kell adnia a később indultaknak, és ennek nemcsak az útépítésekben, a kő- és betonberuházásokban kell megmutatkoznia, hanem például abban, ahogy az új tagállamok jelentette hatalmas szellemi potenciált beemelik az unióba. Ne az legyen, hogy van Európának az okos meg a buta fele, mert ez nem is igaz. Inkább úgy tekintsük, hogy iszonyatos tartalékok vannak még. Egy 2006-os felmérés szerint az EU-ban létrejövő új kutatóhelyek 15 százaléka Magyarországon keletkezett.
- Miközben a kutatás-fejlesztés költségvetési támogatása 2002-2006 között stagnált, reálértékben talán még csökkent is…
- Magyarország a GDP 0,95 százalékát költi kutatás-fejlesztésre, ebben az üzleti szféra is benne van. Az uniós átlag két százalék körüli. Az állami költés arányában nem látványos a különbség, ahol nagy a lemaradás, az a magánszféra ilyen típusú kiadásai. Ezért örvendetes, hogy most megindult egy bővülés, amit radikálisan meg tudunk emelni az uniós forrásokkal (ami ugyan közpénz, de magáncégeken keresztül jut el a kutatásba).
- A prezentáció írásos anyagából hiányoltam a magyar támogatások összefoglalását. Miért maradt ki?
- Mert azt gondoltam, hogy akit a technikai részletek érdekelnek, az utána tud nézni. Aki viszont azt nézi, hogy az ország eléggé elkötelezett-e, annak elég információt adtunk, például az innovatív hagyományunkról és jelenünkről. 136 olyan külföldi cég van ma Magyarországon, amelyik önálló kutatás-fejlesztési részleget működtet. És ez az utolsó három évben 25-30 százalékkal nőtt.
- Hangsúlyosan hivatkoztak a Nobel-díjas magyar tudósok nagy számára. Azért azt jegyezzük meg, hogy Szent-Györgyi Albert kivételével nem a hazájukban érdemelték ki a díjat…
- Pontosan azért kellene sokat tennünk - ennek csak egy eszköze, hogy megpróbáljuk megszerezni ezt a központot -, hogy visszahozzuk az agyainkat. Az Egyesült Államokban háromezer magyar kutató dolgozik. Vissza kell őket csábítani, ezért csináljuk a pólusprogramokat, ahol Budapest és a vidéki legnagyobb egyetemi városaink tudásgazdasági központokká válhatnak Európában. Ennek a pályázatai most futnak. Vagy említhetem a magyar géniusz programot, ahol ösztöndíjakat adunk, 6-7 éves korúaktól egészen a pre-akadémiai fiatal tehetségekig, ezt az átfogó programot hazai és uniós forrásokból finanszírozzuk. Megfogni a tehetségeket és nem elengedni - vagy ahogy a XX. században néhányszor történt, elüldözni.
- Milyen eddigi pr-tevékenység folyt? Mire költötték az előirányzott 30 millió forintot?
- Először is el kell készíteni egy jó ajánlatot. A pénz legnagyobb része tájékoztatásra megy, kiadványokra. A legfontosabb, még bizonytalannak tűnő fővárosokat végiglátogatta egy kollégám az elmúlt hetekben, hogy meggyőzze az adott kormányokat az igazunkról. De tudjuk, hogy ott járt a többi jelentkező is. Ilyenekből áll össze egy ilyen lobbizás, a miniszterek, a kormányfő érvelnek mellette, a színfalak mögött is.
- A magyar ajánlásnak része, hogy az 50-60 majdani érdemi munkatárs közül húsznak a bérét öt évig a költségvetés állja, és húsz évig az EITI irodabérletét is fedezi. Mekkora összeget tesz ez ki?
- Nem nehéz kiszámolni, hogy egy ilyen intézetnek az elhelyezése, jó minőségű helyen, modern budapesti környezetben mibe kerül. Az alkalmazottak bére is megbecsülhető, de az intézet felállítása a döntés után kezdődik… Ezek a költségek Magyarország számára gyorsan megtérülnek, közvetlenül is, hiszen ezen a húszon kívül további munkatársak is jönnek, akik itt élnek majd, a közvetett anyagi haszna pedig ennek a sokszorosa lehet. Magyarország egyfajta szellemi központja lehetne Európának, ide szerveződhetnek konferenciák, üzleti találkozók, esetleg cégek jelennek meg, hogy a technológiai képviseletüket itt lássák el. De nem az anyagiakon múlik majd az odaítélés, ez nem pénzügyi alku. Fontos a helyszín, hogy szimbolizálja, mit is jelent Európának, de a költsége valójában eltörpül a kutatás-fejlesztés költsége mellett. Ez inkább csak az elkötelezettségünket mutatja. Európa 2000-ben azt mondta, ha nem kapjuk össze magunkat, akkor úgy lemaradunk az Egyesült Államoktól, de még a fejlettebb ázsiai országoktól is, mint a borravaló. Ezt a "kapjuk össze magunkat" című programot hívták a lisszaboni programnak, amit aztán 2005-ben megújítottak és markánsabbá tettek, mert a kezdeti eredmények a vártak alatt maradtak. És ennek része, hogy kutatás-fejlesztésben Európa behozza az elkényelmesedésből fakadó lemaradását, de még hihetetlenül messze vagyunk a világ leggyorsabban fejlődő országaitól.
- Az EITI költségvetése 2013-ig 2,4 milliárd euró, ebből 308,7 millió érkezik a közösségi kasszából, a többinek a magánszférából, a tagállamoktól és az Európai Beruházási Banktól kellene jönnie. Ennek tükrében kérem a következő mondatnak az értelmezésére: "Magyarországnak, a magyar kutatásnak az volna az érdeke, hogy az EITI székhelyét a német pályázó, Jéna nyerje el…"
- Magyarországnak az az érdeke, hogy az intézet Magyarországon legyen… az ezzel kapcsolatos kiadásokat messze meghaladja az, amit ez Magyarországnak generálhat, ha elnyerjük…
- Nem gondolja, ha történetesen Jéna a nyertes, akkor a német üzleti élet és az állam nagyvonalúbb lenne, mintha az EITI máshova kerül?
- Németországgal nagyon jók a kapcsolataink, gazdaságilag is, de a vállalatok ma már önállóan döntenek, és Németország az egyik legerősebb partnerünk. Ha Magyarország nyeri el, ez abban erősíti majd a Magyarországon működő német vállalatokat - vagy azokat, amelyek még nincsenek itt -, hogy érdemes idejönni, mert kutatás-fejlesztésben, tudásgazdaságban erős potenciál van. Ez Magyarország érdeke - nem más.
