Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szervezők várakozásait meghaladó volt az érdeklődés a második nemzetközi Eures állásbörze iránt, amelyen több mint háromezer érdeklődő vett részt. A rendezvényen kilenc országból - Ausztriából, az Egyesült Királyságból, Finnországból, Hollandiából, Írországból, Németországból, Norvégiából, Svájcból és Spanyolországból - 17 munkáltató kínált több száz álláslehetőséget. (A tavalyi Eures-börze két helyszínén háromezer érdeklődő vett részt.) A kiállító cégek között munkaerő-közvetítők éppúgy voltak, mint saját telephelyeire, projektjeire szakmunkásokat toborzó norvég építőipari vállalat vagy skót éttermekbe személyzetet verbuváló étteremlánc. A börzén kínált állásokat böngészve szembeötlő volt a különböző mérnökök túlsúlya: folyamat-, tervező-, építő-, fejlesztő-, gépész-, villamos-, szoftverfejlesztő mérnököt egyaránt keresnek vezető beosztásokba is. Emellett várták az orvosokat, ügyfélszolgálatosokat, építő- és vendéglátó-ipari, húsfeldolgozói, fémipari szakmák képviselőit is.
Csak becslések vannak arról, hogy uniós tagságunk óta hány magyar vállalt állást külföldön - 80 ezerre tehető a hosszabb-rövidebb ideig elhelyezkedők száma -, az azonban kétségtelen, hogy egyre nagyobb a külföldi munkaadók érdeklődése a magyar munkaerő iránt - mondja Kovács Géza, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főosztályvezetője. Amíg 2005-ben csupán három, 2006-ban tíz, 2007-ben pedig már összesen 18 sikeres toborzást szerveztek a magyarországi Eures munkatársai, így tavaly több száz magyar munkavállalónak sikerült elhelyezkednie külföldön.
Az utóbbi időben nemcsak a munkapiacukat megnyitó országokba keresnek szervezetten munkaerőt, hanem a korlátozásokat fenntartókba is: osztrák és német munkaadók és munkaerő-közvetítők, munkaügyi hivatalok részvételével évente kétszer rendszeresen tartanak toborzásokat. Ezeken az FSZH saját felmérése szerint a résztvevők 50-70 százaléka tud elhelyezkedni. Az Eures-toborzásokon általában az alacsonyabban kvalifikált, nyelveket kevésbé beszélő, de azért szakképzett munkaerő tud a legvalószínűbben elhelyezkedni, mivel a munkaügyi szakemberek tapasztalata szerint a diplomások általában önerőből, közvetítő segítsége nélkül is megoldják a külföldi elhelyezkedést. Olykor a nyelvtudás hiánya sem akadály, volt olyan toborzás, amikor a nagy kontingest igénylő munkáltató nyelvtanfolyamot is szervezett az új dolgozóknak.
Eközben azonban a magyarok mobilitási hajlandósága még mindig elmarad az uniós átlagtól. A KSH közelmúltbeli felmérése szerint az aktív korú népesség három százalékának van erős mobilitási hajlandósága, azaz csak ennyien vállalnának valóban munkát más tagországban. Közülük azonban 60 százalék csak pár hetes munkavállalásban gondolkodik, 15 százalékuk már egy-két hónaposat is elképzelhetőnek tart, és mintegy 25 százalékuk az, aki több évre külföldre szegődne, netán le is telepedne.
