Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az európai szolidaritás és integráció egykori példaképe, Írország mára Európa mumusává vált. A nizzai szerződés első menetben történt leszavazásával majdnem megakadályozta a 2004-es bővítést, most pedig a lisszaboni reformszerződés referendumával kerül ismét előtérbe. Pedig látszólag semmi sem indokolta volna az európai vezetők idegességét: az írek nagy többségének - közvélemény-kutatások szerint a lakosság kétharmadának - ugyan fogalma sincs, miről is szól a reformszerződés, viszont a mellette voksolók száma duplája az ellenzőkének. Egy kiszivárgott e-mail szerint azonban a kormány (a politikai elit nagy többsége is támogatja a szerződést) biztosra akar menni: kommunikációs politikájának sava-borsa, hogy minél kevesebben olvassák el magát a dokumentumot, és inkább politikai preferenciájukat tükrözi majd a referendum. Ez azonban nem volt elég. Bertie Ahern kormányfő rátett egy lapáttal: széles mellénnyel cáfolta a feltételezést, hogy az EU-vezetők szándékosan visszatartanak az ír közvélemény számára kényes kezdeményezéseket.
Nem kell vájtfülű brüsszeli tudósítónak lenni ahhoz, hogy állítását megcáfoljuk. Nyílt titok ugyanis, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szó szerint megtiltotta kollégáinak, hogy az íreket esetleg provokáló javaslatot tegyenek: Kovács László adóügyi biztos például csak a referendum után állhat elő a társasági adóalap kiszámítása összehangolásának konkrét kezdeményezésével. Elhalasztották az egészségügyi szolgáltatások liberalizációjának javaslatát is, mint ahogy - éppen keddi bejelentés szerint - az Európai Bizottság elnapolt egy konferenciát az EU költségvetési reformjáról - az erről szóló konzultációt viszont június 15-ig meghosszabbította. Hogy a referendum 12-én lesz? Természetesen véletlen egybeesés...
