Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ezermilliárd forintnál kisebb tehercsökkentésnek egyáltalán nincs értelme - mondta Békesi László volt pénzügyminiszter egy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett beszélgetésen. Békesi szerint az éves szinten befolyó 11-11,5 ezer milliárd forint adó, járulék és egyéb befizetnivaló legalább tíz százalékát kellene lefaragni ahhoz, hogy bármiféle hatást gyakoroljon - vagyis teljesen mindegy ennek tükrében, hogy a kormány 250 vagy 100 milliárd forintos csökkentésről beszél.
A meghívott szakértők - Békesi mellett Kupa Mihály volt pénzügyminiszter és Csaba László, a CEU professzora volt jelen - ugyanakkor arra is figyelmeztettek: az adóátalakításokkal még nem kezd el nőni a GDP, az önmagában nem jelent gyógyírt. Amellett, hogy az adórendszer nem kizárólagos generátora a versenyképességnek, bizonyosan nem szociális problémák megoldására való. A szakértők azt az elvet képviselték, amely teljes mértékben száműzi az adózásból a szociális elemeket: sem adókedvezmény, sem nulla kulcs, sem 13. havi juttatások nem kellenek. Szerintük nonszensz a lényegében adómentes minimálbér, hiszen amellett, hogy egymillió embert kivesz az adófizetés alól, semmi haszna nincs: aki ugyanis valóban rászorul a szociális támogatásra, annak nincs bejelentett munkahelye, ahol bármilyen adózással kapcsolatos kedvezményt kaphat. Az adómentes minimálbér, az adójóváírás, a kedvezmények sora nagyjából 400 milliárd forint kiadást jelent évente - feleslegesen.
A három szakértő szerint annak volna értelme, ha jelentős, vagyis éves szinten 500 milliárd forintos tehercsökkentést tartalmazó lépésekben mérsékelnék mind a centralizáció, mind az újraelosztás mértékét. Csaba László szerint a mostani 51 százalékos újraelosztást negyven százalék alá kellene vinni, ehhez 2500-3000 milliárd forinttal kell befaragni a kiadásokat; így mód nyílna az adóterhek enyhítésére is. A cél az volna - pontosabban manapság ezt diktálja az adódivat -, hogy a profitot terhelő adókat mérsékelje, a fogyasztást terhelő adókat viszont emelje a kormány. Magyarul ez alacsonyabb jövedelemadót (nulla, 18 és 36 százalék helyett egyetlen 20 százalékos kulcsot) kell hogy jelentsen, illetve a tőkejövedelmek adójának egységesítését (ma a kamatadó 20, az árfolyamnyereség-adó 25 százalék). A fogyasztáshoz kapcsolódó adókat - a jövedéki adót, a vagyonadót, az ingatlanadót - viszont lehetne emelni. Emellett támogatni kellene a hosszú távú megtakarításokat - de csak azokat, a nyugdíj-előtakarékoskodással a fő helyen.
