Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Medgyessy-kabinet egészségügyi minisztere szerint moratóriumot kellene hirdetni a biztosítási reform végrehajtását illetően. Rácz Jenő lapunk kérdésére elmondta: legalább addig kellene várni az ütemtervben rögzített következő lépés megtételével, ameddig tisztázódik a magántőke szerepe az új rendszerben. A volt miniszter egyébként reális esélyt lát arra, hogy eleget tegyenek a kormányfő azon kérésének, miszerint április végéig dolgozzák ki az egészségügy átalakításának következő két évre vonatkozó programját. Az MSZP rendelkezésére áll az az Orosz Éva nevével fémjelzett munkaanyag, amely részletesen elemzi a helyzetet és ennek alapján ismerteti a tennivalókat.
A szaktárca korábbi vezetője szerint az MSZP eredeti javaslatához kellene visszatérni, amely szerint a hét régióban hét pénztár jönne létre. Ezek - működésüket tekintve - jelentősen eltérnének az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) helyi szervezeteitől. A megyei egészségbiztosítókkal (MEP) ellentétben ugyanis nemcsak az ellátások lokális finanszírozásáért felelnének, hanem számos más feladatot is ellátnának. Az egyik legfontosabb az ellátásszervezés volna a koncepció szerint. A régiós pénztárak kötnének finanszírozási szerződést az ellátókkal és a betegeket ennek alapján irányítanák a megfelelő szolgáltatókhoz.
Ez - lényegét tekintve - egyfajta kompromisszumos megoldás is lehetne - állítja Rácz. Az irányított betegellátási modell (IBM) filozófiája a kisebbik koalíciós párttól sem áll távol, hiszen a távozó miniszter maga is vezette az IBM fellegvárának számító veresegyházi Misszió Egészségközpontot.
Horváth Ágnes felmentése kapcsán a volt miniszter úgy fogalmazott: a sikerben általában többen is osztoznak, míg a kudarcért általában csak egy embert tesznek felelőssé. A szaktárca vezetőjének menesztése önmagában nem oldja meg a problémákat és nem tereli megfelelő mederbe az ágazati reformot. Rácz Jenő megjegyezte: attól fél, hogy a koalíciós csatározások közepette nem lesz sem idő, sem mód a valódi szakmai vitákra, és kizárólag politikai megoldások születnek a szakmai koncepciók helyett. Az egykori tárcavezető szerint olyan programra van szükség, amely egyszerre garantálja a szükséges változtatásokat, mégpedig úgy, hogy közben az ágazat stabilitása se sérüljön.
