Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mintha a klasszikus reklámtechnikát vetette volna be a miniszterelnök: három teljesen eltérő adó-, illetve járulékátalakítási javaslatot ismertetett előadásában. A recept szerint mutass egy-két bonyolult megoldási javaslatot, majd úgy mellékesen mutasd be a saját tervedet, ami a többivel összevetve ésszerűbb vagy legalábbis a célközönségnek jobban megfelel - főleg, ha jól kommunikálod. Nem is kérdés, mit választanak majd. Ezzel a módszerrel mutatta be Gyurcsány Ferenc is a 2009-ben várható adóváltozásokat.
Az első a szuperbruttó elnevezésű projekt - ez egyébként a szabad demokraták egyik kedvenc elképzelése -, ami azt jelenti, hogy a jövedelemadót a járulékokkal felbruttósított összeg után kellene megfizetni, s az összes befizetnivaló a munkavállalót terhelné. Így összehasonlítható lenne a valódi adóterhelés. A szuperbruttó tervében ismét három sávossá tennék a jövedelemadó-rendszert: a kulcsok 20-30-35 százalékosak lennének, a sávhatárok azonban nem ismertek. Emellett, szintén ismeretlen sávhatárokkal, degresszív tb-rendszert vezetne be a csomag, vagyis a magas jövedelműeknek kevesebb járulékot kellene fizetniük (30 helyett 25 százalékot).
A javaslat valószínűleg nem fog átmenni semmilyen társadalmi vitán, hiszen az a magas jövedelműek terheit csökkentené (a degresszív tb-vel), míg az alacsony jövedelműekét emelné (hiszen a 18 helyett 20 százalékos kulcsot vezetne be). Persze valójában épp a magasabb jövedelem az, ahol tetten érhető az adóelkerülés, ott van tétje, nem pedig a minimálbéreseknél.
A második javaslatcsomag a "jövedelemadó fókuszú" jelzős szerkezetet kapta az előadáson. Ennek lényege a két jövedelemadó-sáv (20 és 30 százalékos kulcsokkal a mostani 18, illetve 36 helyett), a sávhatár pedig valahol 2,5 millió forint körül lenne a mostani 1,7 millió helyett. Ez az átlagjövedelmeket érintené kedvezően. A magas jövedelműeknek kedvezne a különadó megszüntetése, átlagosan pedig az a változás könnyítene minden bérterhen, hogy a szakképzési és munkaadói járulékokat együttesen 1,5 százalékponttal csökkentenék. Ez magában rejti a két járulék összevonását. (Ebbe a körbe tartozik egy átmeneti helyi társasági adó bevezetésének ötlete is, ami talán azt a célt szolgálja, hogy majd egyszer kivezethető legyen az iparűzési adó.)
A harmadik, a kormány által támogatott, a többinél semmivel sem átláthatóbb javaslat egy-két elemet átvesz a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal által megfogalmazott javaslatokból, mint például a járulékcsökkentést. De csak megcsillagozva: jövőre minden cég tíz alkalmazottja után legfeljebb a minimálbér duplájáig 20-22 százalékos munkabérteherrel számolhatna. Ez több mint egymillió főt érintene jövőre, 2010-ben pedig már húsz főig lehetne alkalmazni a csökkentett kulcsot, és ez fokozatosan bővülne. Azért hozzá kell tenni, hogy ez nem kedvez a kis jövedelműeknek, sőt lényegében érintetlenül hagyja a munkavállalók terheit. Hiszen a tb-csökkentés a munkaadónál csapódik le, s ha figyelembe vesszük, hogy az csak tíz főt érinthet, akkor nyilvánvaló: ezt nem tudja egy vállalat visszaosztani az alkalmazottaknak - figyelmeztetett Oszkó Péter, a Deliotte elnöke.
Emellett az átlagos jövedelműek járnának jól a sávhatár 1,9 millió forintra emelésével, viszont az már ismét a munkáltatóknak kedvezne, hogy két év alatt kivezetnék a tételes egészségügyi hozzájárulást, és ráadásként megszüntetnék a különadót. Utóbbi a lehető legjobb ötlet mind közül, mivel nemcsak egy adó eltűnéséről van szó, hanem a hitelesség kérdéséről is, hiszen ez átmeneti adófajtaként lett bevezetve.
