Az elmúlt tíz évben radikálisan megváltozott a meghatározó szakpolitikusok álláspontja a több-biztosítós rendszerrel összefüggésben. Az Orbán-kormány egészségügyi minisztere szorgalmazta azt, a Medgyessy-kabinet szaktárcavezetője aggályait hangoztatta. Gógl Árpád 1998-ban egy interjúban úgy fogalmazott: a Fidesz egészségügyi programja alapján a betegellátók teljesítményük arányában jutnak hozzá a működésükhöz szükséges forrásokhoz. Ez a tervezett piac keretei között versenyhelyzetet teremthet, ami az elgondolások szerint javíthatja a betegellátás színvonalát. A Fidesz szakmai koncepciójában eredetileg kiemelkedő helyet kapott a privatizáció kiterjesztése. Ennek ellenére Gógl Árpád többször is hangoztatta, hogy az állam nem akar kivonulni az egészségügyből, csupán nagyobb önállóságot és mozgásteret kíván biztosítani az intézményeknek. A jelenlegi ellenzéki párt több-biztosítós modellje több szempontból is hasonlít az MSZP-SZDSZ egészségpénztári törvényjavaslatára. A fideszes elképzelés szerint az új rendszerben például mindenki szabadon választhatja meg a biztosítóját és ellenőrizheti befizetett járulékainak felhasználását. Ha valaki önhibáján kívül nem képes járulékfizetésre, akkor az állami szociálpolitika eszközei ezt szabályozott módon pótolják.
Az akkor ellenzékben politizáló szocialisták aggódva figyelték a polgári kormány több-biztosítós javaslatának sorsát. A legélesebb kritikát Kökény Mihály fogalmazta meg. A későbbi miniszter a HVG-ben publikált jegyzetében feleslegesnek és veszélyesnek titulálta a több-biztosítós struktúrát. Szerinte előre megmondható, hogy gazdag és szegény egészségügyre válna ketté a mostani egységes rendszer, és éppen a leginkább rászorulók jutnának kevesebb és rosszabb ellátáshoz. A szocialista szakpolitikus írásában figyelmeztet a versenyző biztosítóknál szükségszerűen jelentkező többletköltségekre is, amelyek fedezetét véleménye - és az általa említett külföldi példák - szerint a gyógyítástól kell elvonni.
