Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben több kórházigazgató is nehezményezi, hogy a jogszabályok értelmében - egy-két kivétellel - csak gyógyszer-nagykereskedőkön keresztül szerezhetik be az intézményi készletet, a kórházak többsége csak az általuk nyújtott hosszú fizetési határidők (gyakorlatilag áthidaló hitelek) révén tudja feltölteni a gyógyszerkészleteit.
Mint arról korábban beszámoltunk, szinte alig találni kórházat, amely rendezni tudná a gyógyszerszámláit. Az egészségügyi szolgáltatók fő beszállítójának számító Hungaropharma Zrt.-nél megtudtuk: az adósság mértéke továbbra is milliárdos nagyságrendű. Van olyan intézmény, amely hónapok óta görgeti a tartozását, így jelenleg több száz millió forintosra duzzadt a kifizetetlen számlája. Feller Antal, a társaság vezérigazgató-helyettese úgy véli, a kórházfenntartók általában a beszállítók jóhiszeműségében bíznak, ám a kereskedők türelme sem végtelen.
A vezérigazgató-helyettes elmondta: az adósságspirálban vergődő kórházak csak a kereskedők által biztosított hosszú fizetési határidő - gyakorlatilag áthidaló hitel - révén tudják elkerülni, hogy komoly fennakadások legyenek a betegellátásban. A nagykereskedő mindezt a banki kamatokénál jóval alacsonyabb "felárral" adja.
Mindezek tükrében Feller Antal nem érti a kórházigazgatók azon kijelentéseit, miszerint a gyógyszer-nagykereskedők "közbeiktatása" kényszerű és gyakorta gazdaságtalan. A lapunknak név nélkül nyilatkozó intézményvezetők azzal érveltek, hogy ha közvetlenül tárgyalhatnának a gyártókkal, a jelenleginél sokkal nagyobb kedvezményeket kapnának.
A vezérigazgató-helyettes erre reagálva rámutatott: a nagykereskedő jelenléte nem egy "kötelező rossz", hanem egy kihagyhatatlan és erős láncszeme az intézmények mindennapos működésének. A nagykereskedő ugyanis nem csupán logisztikai központként funkcionál (készletez, rendelést vesz fel, napi gyakorisággal szállít - ezzel biztosítva azt, hogy a kórház a még biztonságos, de a lehető legalacsonyabb készletszinttel dolgozhasson), hanem egyfajta hitelezőként is szolgál. A jellemzően kórházakra szabott gyógyszerellátást pedig mindössze 5 százalékos árrés mellett képes garantálni.
A kórházak amúgy a gyártóknál ugyanúgy érvényesíthetik az egyénileg kialkudott kedvezményeket, mint közvetlen szállítás esetében. Feller Antal azt is megjegyezte: a gyógyszer-nagykereskedők kihagyása rövid időn belül káoszt eredményezne, hiszen sem az intézmények, sem a gyártók nincsenek logisztikailag felkészülve arra, hogy az ad hoc igényekhez igazodjanak. Ugyanakkor nem tűnik életszerű elképzelésnek, hogy minden egyes szolgáltató többtucatnyi, netán több száz gyártóval önmaga egyezkedjen valamennyi tétel kapcsán.
