Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Jóllehet egy év alatt nagyot csökkent, de még mindig az éllovasok közé tartozik az EU-ban a magyar államháztartás hiánya. Miért nem a deficit további lefaragására költötték a tavalyi majd 200 milliárd forint többletbevételt?
- A többletbevétel jelentős részét a deficit lefaragására fordította a kormány. Ennek, valamint a kiadási megtakarításoknak a következménye, hogy egy percig sem volt kétséges a 2007. évi hiánycél teljesítése. Az eredeti célhoz képest a GDP közel 0,8 százalékával nagyobb mértékben javult az egyensúly. Szó sincs arról, hogy az állam gyorsan elkezdett költekezni. Amire költöttünk, az vagy azért történt, mert a reformok szükségessé tették, vagy mert arra törvényi előírás kötelezett. Az előbbiek közé tartozik a MÁV-ra fordított 60 milliárd forint többlet támogatás, ami a vasút átalakítását, reformját szolgálja, és ugyancsak ide sorolható az egészségügyre fordított 25 milliárd forint. Ez a pluszkiadás szorosan kapcsolódik a reformhoz, az intézményrendszer átalakításához, az új struktúra létrehozásához. Nyugdíjra is költöttünk, mert magasabb lett az infláció, s emiatt erre jogszabályi kötelezettségünk van. De nem állunk meg a hiánycsökkentéssel, további, a GDP 2 százalékának megfelelő egyensúlyjavulással számolunk.
- Ha nagyon őszinte akarna lenni lapunk olvasóival, akkor elmondaná, hogy az idei négyszázalékos hiánytervben mekkora a mozgástér?
- Ahogyan a 2006-os kiigazítási intézkedések után, és ahogyan 2007-ben, úgy idén is konzervatívan, jelentős biztonsággal tervezünk. Több százmilliárd forintos tartalékot építettünk be - meghirdetve, átláthatóan - a költségvetésbe; nemcsak általános tartalékkal számolunk, hanem fejezeti egyensúlyi tartalékkal, központi egyensúlyi tartalékkal, céltartalékkal és egyéb, más célokra elkülönített kisebb keretekkel. A költségvetési politika szigorú marad, nem látok arra lehetőséget, hogy lazítsunk. A fiskális politikának ezt az irányát a konvergenciaprogram alapján a következő években is tartani kell.
- A tavalyi újévi interjúban arról beszélt: a reformok lehetővé teszik, hogy a gazdaság gyorsan növekedjen. Egyelőre annak örülünk, hogy a KSH egyáltalán ki tudott mutatni növekedési dinamikát. Mit tud tenni a kormány annak érdekében, hogy legalább a korábbi években megszokott 2-3 százalékos bővüléshez visszatérjünk?
- A kiigazítást és a reformokat nem csupán az egyensúlyteremtés érdekében hajtottuk végre. Ezek az intézkedések Magyarország további gyors felzárkózását szolgálják. Ez pedig nem lehetséges dinamikus növekedés nélkül. Számos országban, ahol ilyen mértékű kiigazításra került sor, mint nálunk, bebizonyosodott: ha kisebb a hiány, ha az állam pénzelszívó hatása jelentősen mérséklődik, az erősíti a gazdasági növekedést. Ennek Magyarországon is érvényesülnie kell. Már csak azért is, mert a magyar gazdaság, a magánszféra teljesítménye jó. Azt a kettősséget kívántuk megszüntetni, hogy Magyarországon létezik egy ütőképes, kedvező teljesítményt nyújtó versenyképes magánszféra, s ugyanakkor létezik a rendszerváltás által alig érintett, pazarló módon működő állami szféra, amely feleslegesen elszívja a jövedelmek egy részét. Ezért hajtottuk végre a reformot a központi közigazgatásban, a köz- és felsőoktatásban, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben és az ártámogatási rendszerben. Nekiláttunk volna a helyi közigazgatás ésszerűsítéséhez, olcsóbbá tételéhez is, de ehhez nem kaptuk meg az ellenzék támogatását, márpedig anélkül nem megy. Így sok helyen az önkormányzatok működése továbbra is meglehetősen pazarló. Tény, hogy a szociális kiadásokban valósítottunk meg érdemi csökkentést, nem gondolom azonban, hogy a legrászorultabbak terheit kellene tovább növelnünk.
- Adóügyekben megint megégették magukat. Két éve az ötéves adócsökkentési program elfogadása, majd visszavonása durva húzás volt, a múlt év nagy részében pedig abban a hitben ringatták az országot, hogy 2009-től átfogó adóreform várható. Aztán november közepétől megváltozott a kormányzati retorika. Miért táncoltak vissza a korábbi ígéreteiktől?
- Jelentős változások várhatók 2009-ben az adórendszerben, az más kérdés, hogy ezt majd reformnak hívjuk-e vagy az adószerkezet módosításának. Én inkább az utóbbit tartom megfelelőnek, hiszen reformerejű lépések ezen a téren utoljára a nyolcvanas évek második felében voltak. De nem az a lényeg, hogy minek hívjuk, hanem hogy mi lesz. Ezen pedig dolgozunk, megkaptuk a versenyképességi kerekasztal javaslatait. Azokat minden elemében megfontolandónak tartjuk, és már nem kell sokat várni arra, hogy nyilvánosság elé álljunk a saját javaslatainkkal. Ez januárban meg fog történni.
- Olvasta a Fidesz decemberben publikált programját? Talált benne megfontolásra érdemes elgondolásokat? Melyek voltak azok? Annyit segítek, hogy az élőmunka-terhelésről nagyon ugyanazt gondolja az ellenzék, mint a kormánypártok.
- Igen, olvastam, és örömmel vettem, hogy a Fidesz politikájában változás tapasztalható. Eddig mindent kerek perec elutasítottak, amit csináltunk, a lehető legnegatívabban álltak a reformhoz; most mintha kezdenék felismerni azt, hogy valójában mi áll az ország érdekében, és némileg háttérbe szorítanák pártpolitikai érdekeiket. Ebben a programban már azt látom, hogy több olyan dolgot megfogalmaznak célként, amit mi már csinálunk. Ilyen például az államháztartás, a közpénzügyek reformja, a korrupció visszaszorítása, a bürokrácia csökkentése. Csak hát más bizonyos célokat megfogalmazni, és más azokat végre is hajtani. Egy ellenzéki program megfogalmazhatja az élőmunka-teher jelentős csökkentését anélkül, hogy megmondaná: hogyan képzeli azt megoldani. A kormánynak viszont szem előtt kell tartania, hogy van egy konvergenciaprogram, amelyben azt vállaltuk: 2009-re 3 százalékra mérsékeljük az államháztartási deficitet. Ezt a programot végig is visszük. Olyan megoldásokat kell tehát találni, amelyek lehetővé teszik mind az egyensúlyjavítást, mind pedig az adóterhek mérséklését. Nem hiszek abban, hogy ha jelentős mértékű adó- vagy járulékcsökkentést hajtunk önmagában végre, az meghozza az adó- és járulékfizetési kedvet és egy csapásra fellendíti a gazdaságot. A megalapozott adó- és járulékcsökkentésben hiszek, vagyis ha reformokkal, a feketegazdaság fehérítésével megteremtjük a forrásokat, és ezt a többletbevételt visszaadjuk a tisztességesen adózóknak. Ezek nem annyira látványos lépések, ugyanakkor biztosan eredménnyel fognak járni.
- Milyen törvényjavaslatokkal készül az új évben a Pénzügyminisztérium a szokásoson (költségvetés) túl? Tervbe veszik például - az áfatörvényhez hasonlóan - az szja-törvény újrafésülését?
- Az adószerkezet-átalakítás tervezett lépéseiről hamarosan lényegesen többet tudok mondani, most azonban még nem vagyok abban a helyzetben, hogy elárulhatnék részleteket. Idén akad munkánk bőven az állami pénzgazdálkodás reformja terén. Itt ugyanis még nem végeztünk el mindent. Tavaly elkészült a vagyontörvény, létrejött az új, egységes állami vagyongazdálkodással foglalkozó intézményhálózat, ami nagy eredmény. A parlament előtt van a közpénzügyi törvénycsomag is, ennek egyeztetését tovább kívánjuk vinni annak érdekében, hogy létrejöhessen a kétharmados elfogadáshoz szükséges konszenzus. És van még egy területe az állami pénzgazdálkodás reformjának, ez pedig a költségvetési intézmények működésének, gazdálkodásának átfogó újraszabályozása. Ezen a téren folyik a jogszabálytervezet egyeztetése, de mivel nagy horderejű törvényről van szó, így időigényes feladat.
- Mikorra hozza meg döntését a kormány az euróbevezetés idejéről?
- A választásokat követően a kormány elhatározta: mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarországot modernizálja és alkalmassá tegye az eurócsatlakozásra. Azóta ezt a programot - amely részben az Új egyensúly programban, részben az időről időre aktualizált konvergenciaprogramban testesül meg - következetesen hajtjuk végre. Ha kitartunk eredeti elképzelésünk mellett, márpedig ki fogunk tartani, akkor 2009-ben teljesítjük a legfontosabb kritériumokat. A hiány 3 százalék közelében lesz, a GDP-arányos adósság csökkenni fog, az infláció és a kamatszínvonal a jelenlegihez képest lényegesen alacsonyabban alakul majd. Leghamarabb 2008 végén gondolkodhatunk el a csatlakozási határidőn. Csak olyan határidőt szabad kitűzni, ami tartható, aminek meg tud felelni az ország, a gazdaság, s amellyel a befektetők is számolhatnak. Nem véletlen, hogy jelenleg sem Lengyelország, sem Csehország nem rendelkezik euróbevezetési céldátummal, mert a korábbit feladták. A balti államoknál is inkább a felkészülésen van a hangsúly. Azt szokták mondani, hogy nem elég a nominális konvergencia, vagyis hogy teljesítsük egy meghatározott időben a kritériumokat, tehát beállítsuk az alacsony inflációt, az alacsony hiányt. A kritériumoknak ugyanis tartósan meg kell felelniük a magyar gazdaságnak, és ez csak akkor lehetséges, ha a reálkonvergencia is előrehalad, vagyis elérjük azt a kívánt fejlettségi szintet, a gazdaságnak azt a teljesítőképességét, amikor Magyarország euróérett állapotba kerül. Ez pedig a most meghirdetett és folyamatban lévő reformok sikeres végrehajtása nélkül aligha lehetséges.
- Végül azt kérdezném, hogy milyen évet kíván 2008-ra az ellenzéki politikusoknak?
- Az egész országnak, az ellenzéki politikusoknak és magunknak is sikeres, eredményes, békés évet kívánok, azt, hogy minél több kérdésben találjuk meg a közös pontot. Úgy gondolom, szükség van a versengésre, nagyon fontos a hatalmon lévők kontrollja az ellenzék részéről, de épp ilyen fontos, hogy a politikai paletta különböző részein helyet foglalók felismerjék: mikor van helye a versengésnek, és mely kérdésekben kell félretenni az ellentéteket, mert az ország érdekei ezt kívánják. Úgy gondolom, ha ennek szellemében járunk el, nem fogunk csalatkozni, és bennünk sem fognak csalódni.
