Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Önök folyamatosan szociális válságról beszélnek, s ugyan a kiskereskedelmi forgalom alakulása visszaesésről tanúskodik, erre mégis nehéz ráhúzni, hogy a háztartások szintjén válság lenne az országban. Miért hát ez a kemény jelző?
- Természetesen beszélhetünk sikerről is, de akkor csináljunk egy új értelmező szótárt. Az infláció két számjegy közelében van, a nyugdíjas-infláció még ennél is magasabb. Közel ötszázalékos reálbércsökkenés 2007-ben, amire a Bokros-csomag óta nem volt példa. A munkanélküliség az európai uniós átlag fölé került. Közel 420 ezer ember nem talál állást. S mindeközben a jövőbeli kilátások sem adnak okot túlzott bizakodásra. GDP-növekedésünk az utolsó Európában, államháztartási hiányszintünk a legmagasabb. Mik ezek, ha nem válságtünetek?
- A fogyasztás csökkenése a kiigazítási programmal együtt járó jelenség, ez még egy családi háztartás szintjén sem történik másként. Ha lehetőségein túl költ a család, akkor vagy újabb jövedelemszerző tevékenység után kell nézniük, vagy visszavágják a kiadásokat. Ha jól értem a Fidesz szándékait, azt mondják, hogy ne engedjünk az életszínvonalból, hanem teremtsünk újabb fedezetet - akár adó- vagy járulékcsökkentéssel -, így több marad a családoknál.
- Engedje meg, hogy tovább bontsam a hasonlatot. Ha az apa (akit tekintsünk most államnak) folyamatosan iszik és emiatt a család (mondjuk az államháztartás) folyamatosan többet költ, mint amennyit megengedhet magának, akkor azért mégiscsak az apa a felelős. Neki nem kellene annyit inni, a kiadásokat elsősorban nála kellene mérsékelni. Nem a mamát kell lecserélni (a kormány a költségvetési fegyelemről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról címmel beadott törvényjavaslatában az Állami Számvevőszéket cserélné le), hanem a szavára kéne már hallgatni: ne igyon apu annyit. Az pedig végképp nagyon különös, hogy az apa, mert az elmúlt időszakban ivott, a gyerekeket kezdi verni (a lakosságot és a vállalkozásokat). Én inkább azt javasolnám, hogy kérjük meg a család barátját, hogy ő is vigyázzon az apára, jelentsen újabb féket arra az esetre, ha megint a pohárral kacérkodik. Hívjuk ezt a barátot költségvetési tanácsnak. Ez hosszú távon mind a családnak, mind az apának jó lesz, és akkor értelmes dolgokra is többet lehet költeni.
- December elején megjelent Erős Magyarország programjukkal szemben a legfőbb kritika, hogy konkrétumot nem tartalmaz, csak általánosságban beszél a kívánatos célok eléréséről. Létezik egy másik Erős Magyarország program, amiben tényleges intézkedési tervek is szerepelnek?
- A német CDU-nak - velük együttműködésben készült a Fidesz programja - 1994 óta van elfogadott alapprogramja. Tehát két választás között az a cél, hogy mindenki számára világos legyen, a Fidesz milyen irányban keresi a megoldást. Azaz, a program célja, hogy prioritásokat fogalmazzon meg. Megmondja, melyek azok a területek, ahol a Fidesz mint a legnagyobb ellenzéki párt szükségét érzi a mielőbbi cselekvésnek és - különösen most, amikor ad hoc, átgondolatlan döntések születnek - alternatívát mutasson fel. Lehet kritizálni, bizonyos elgondolásokkal egyet nem érteni, de a Fidesznek legalább van programja, ami a többi párthoz képest máris versenyelőnyt jelent. Az intézkedési tervek pedig a programban szereplő alapelvek mentén születnek meg.
- Mit szól azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint a tehercsökkentés kockázatos eszköz, Magyarországon ehhez jelenleg nincsenek meg a feltételek? Azt kérném, ezúttal ne a kilencvenes évek társasági adócsökkentését hozza fel példának, a szakemberek szerint ugyanis akkor a kifutó adókedvezmények miatt nőttek a bevételek.
- Akkor engedje meg, hogy helyette nemzetközi példákat hozzak. 1982-ben Hollandia, 1987-ben Írország, 1993-ban pedig Dánia tudott végrehajtani úgy költségvetési konszolidációt, hogy közben az adóterhek is csökkentek. Magyarországon a Gyurcsány-csomag bevezetését követően az Európai Unióban a második legmagasabb az átlagbért sújtó adó- és járulékterhelés. A szükséges változások meghozatalakor párhuzamosan fontos kiemelni a társadalmi párbeszédet. Anélkül ugyanis nem megy. Mindhárom országban a kormány prioritásként kezelte, hogy bevonja a különféle társadalmi csoportokat, hogy azok érdekelve legyenek a reformok megvalósításában. Szerintem ez tanulsággal kell, hogy szolgáljon a magyar kormány számára is.
- Járai Zsigmond volt jegybankelnök soha nem rejtette véka alá, hogy nem szimpatizál a mostani kormánnyal. Amikor arról beszél, hogy ő bizony a költségvetés szociális kiadásait csökkentené, mert ami most van, az csak maszatolás, akkor ezt tekinthetjük a Fideszben uralkodó mainstream gazdaságpolitika egyik oszlopának?
- Annyiban mindenképp egyetértek Járai Zsigmonddal, hogy a kormány rossz irányban keresi a megoldást. Nem adó- és járulékemelésekkel lehet egy túladóztatott országban a költségvetés bajait kezelni, hanem elsősorban a kiadások lefaragásával. A kiadások területén azonban nemcsak szociális kiadások vannak. Például ilyen a kormányzati negyed is, amely azon túl, hogy felesleges és hosszú távon jelentősen terheli a költségvetést, más, Magyarország előtt álló fontosabb feladatok elől szívja el az energiát.
De vannak bizonyos alapelvek, amelyek megváltoztatása szintén kifejezetten károsan hatott a magyar gazdaságra és az államháztartás helyzetére. Ezekről is beszélnünk kell. A gázártámogatás jövedelemszinthez kötése negatív ösztönzőt teremtett, az emberek a minél kisebb jövedelem bevallásában érdekeltek. És ugyancsak rendkívül szerencsétlen lépés volt megszüntetni a minden gyermek után járó családi adókedvezményt, amely pozitív ösztönzőt jelentett mind a gyermekvállalást, mind a jövedelembevallást tekintve. Sok a tennivaló, nem egy komoly gazdaságpolitikai hiba történt az elmúlt időszakban.
- Az euróbevezetés kritériumai közül melyiknek a teljesítését tartja lehetetlennek a ciklus végére?
- Az Európai Bizottság legfrissebb, 2007. novemberi előrejelzése alapján sem az államháztartási hiány (3,8 százalék), sem a GDP-arányos államadósság (65,9 százalék) nem megy a kívánt szint alá 2009-ben, a kormányzat utolsó teljes évében. A fiskális kritériumok tehát nem teljesülnek. De az infláció és különösen a hosszú távú kamatszint teljesíthetősége tekintetében is vannak kétségeink.
- Milyen fordulatra lenne szükség az említett mutatók esetében, ami a kormány hatáskörébe tartozik?
- Ma már a közgazdász szakma is arról beszél, hogy a 2006 őszén indult fiskális kiigazítás rossz szerkezetben történt. Egyedi tételektől megtisztítva - Gripen, a MÁV és a közszféra létszámleépítésével kapcsolatos kifizetések - kiderül: a megszorítások 60 százaléka bevételi, 40 százaléka kiadási oldalon nyugszik. A bevételtúlsúlyos kiigazítás jellemzője az infláció hirtelen megugrása, a lassúbb gazdasági növekedés, a foglalkoztatottak számának csökkenése. Ezt éljük meg ma Magyarországon. A hatások azért jelentkeznek még drasztikusabban, mert nálunk az újraelosztási ráta rendkívül magas (51,9 százalék), a harmadik legmagasabb az Európai Unióban. Ha nem történik gazdaságpolitikai fordulat, ha továbbra is ezt a makrogazdasági pályát folytatjuk, akkor nemhogy közelebb kerülünk az euró bevezetéséhez, hanem még távolodunk is tőle.
- Végezetül, mit kíván az új esztendőre a kormánypárti politikusoknak?
- Egyrészt, hogy demokratikus államokhoz hasonlóan végre vállaljanak felelősséget azért, amit az elmúlt években tettek, és jelenleg tesznek. Másrészt mind a kormány, mind valamennyiünk érdekében kedvező európai konjunktúrát, az amerikai másodlagos hitelpiaci válság mihamarabbi elülését, tehát jelentősen javuló nemzetközi környezetet kívánok. Hátha így könnyebb lesz.
