Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A kormányzati kommunikáció az utóbbi időben arról szólt, hogy a minisztériumi körben idén nő az átlagos jutalmazási keret, a munkavállalók körében ugyanakkor olyan véleményeket lehet hallani, melyek szerint nemhogy nekik, de még a környezetükben sem emelkedett a tavalyi szinthez képest a pótlólagos juttatás.
- Szakács Gábor (Sz. G.): Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de ha minden minisztérium átlagát és a beosztotti, illetve vezetői szinteket is figyelembe vesszük, akkor az idei jutalomkeret nagyobb lesz a tavalyinál. Ez azzal magyarázható, hogy a felmérések készítésekor azt tapasztaltuk, hogy nagyon nagy volt a szórás a tárcák között. Az új, teljesítményértékelésen alapuló rendszert azonban ezzel együtt igazságosabbnak és kiszámíthatóbbnak gondolom, mint a korábbit.
- Várhatók-e további leépítések a minisztériumi körben?
- Teplán István (T. I.): Úgy tudjuk, hogy nincs további leépítési szándék. Persze lehetnek még feladatátcsoportosítások, amelyek eredményeképpen az egyik helyen nőhet, a másikon csökkenhet a létszám, de összességében nem számolunk a jelenleginél kevesebb munkavállalóval.
- Van-e arról adat, hogy hány betöltetlen állás van ma a központi közigazgatásban?
- Sz. G.: Erről nehéz lenne most pontos számot mondani, mivel a pályáztatási kötelezettség csak nemrégiben vált törvényi előírássá, így a kiírt pályázatok nagyobb részét az év végéig lezárják.
- Tehát gyakorlatilag még a régi rend szerint nevezték ki például hat évre a főosztályvezetőket?
- T. I.: Igen, ez sajnos kicsit ellene dolgozik az eredeti elképzeléseknek. Bár valószínűleg így is megfelelő képességekkel rendelkező vezetőket neveztek ki, de az tény, hogy élve a törvény adta lehetőségekkel, vagy csak meghosszabbították a korábbi kinevezéseket, vagy ha ki is írtak pályázatot, nem volt nagyszámú külső jelentkező, így általában a korábbi vezetők nyerték el újra a posztjukat. Az egyetlen kivétel, ahol minden pozíciót megpályáztattak, a környezetvédelmi tárca volt, igaz, ott sem akadt túl sok intézményen kívülről pályázó jelölt.
- Mostanában olyan cikkek jelentek meg a sajtóban, melyek szerint a kormányzati reformért is felelős tárca nélküli miniszter, Draskovics Tibor felügyelné majd a közalkalmazottak személyzeti ügyeire vonatkozó szabályok átalakítását, míg az önök "felségterületét" a köztisztviselői szféra jelentené. Mennyire helytállók ezek az információk?
- T. I.: Az lenne a logikus, ha mindkét kör ugyanahhoz az intézményhez tartozna, de erről a döntéshozóknak kell majd határozniuk. Bár időnként úgy tűnhet, mintha a közszféra személyi ügyeiben néha egymásnak ellentmondó folyamatok valósulnának meg, és lehet, hogy nem mindig tökéletes az információáramlás az egyes szervezetek között, azt azonban világossá kell tenni, hogy ezekben a kérdésekben még nem született meg az új jogi szabályozás. Abban ugyanakkor szerintem semmi rossz nincs, ha az érintettek a tudásuk szerint különféle koncepcionális javaslatokat fogalmaznak meg, mivel mindenki a legjobbat akarja. A legfontosabb kérdésekben, azaz a teljesítményelv előtérbe helyezésében és a racionális munkaszervezésben azonban nincs vita. A reformok ugyanakkor nagyon gyorsan zajlanak, és ennek megfelelően bizonyos megoldások még képlékenyek.
- Milyen szerep hárul majd ebben az új rendszerben a minisztériumoknál maradó hr-munkatársakra?
- T. I.: A minisztériumi hr-osztályok megmaradnak, csak a kiválasztás kerül át a központba. Ez mérföldkő lesz az államigazgatási stratégiai emberierőforrás-menedzsmentben, mivel egy olyan állásbank jön létre, amelyben minden üresedést nyilvántartunk, a betöltéséhez szükséges kompetenciákkal együtt. A kiválasztás során minden posztra két-három jelöltet terjesztünk elő a minisztériumoknak, ahol majd a végső döntést meghozzák.
- Sz. G.: Egy ilyen integrált hr-rendszer bevezetése szempontjából természetesen az lett volna az optimális, ha egy munkakörelemzéssel kezdhetjük a folyamatot. A köztisztviselők esetében azonban - szemben a kialakult munkakörökkel rendelkező közalkalmazottakkal - először magukat a leírásokat kell létrehozni. Ha ez megvan, akkor tudjuk csak megmondani, hogy milyen kompetenciákra lesz szükség, illetve milyeneket kell még fejleszteni. A döntéshozók így azt a megoldást választották, hogy először a vezetőkre alkalmazzuk az új módszereket, és azt fokozatosan terjesztjük majd ki az államigazgatás egészére. A KSZK folyamatosan átveszi az operatív feladatokat, így végül a tárcáknál maradó munkatársak elsősorban módszertani támogatást nyújtanak a minisztériumi vezetésnek. A folyamatot nehezíti azonban, hogy ahány ház, szinte annyi vezetői információs rendszer, így a tervek szerint egy körülbelül másfél éves folyamat során alakíthatjuk majd ki a minden intézményre vonatkozó egységes rendszert.
- Az említett állásadatbank kiterjed majd a közalkalmazottakra is?
- Sz. G.: A rendszer pályáztatási és adatbank része rájuk is kiterjed, de a kiválasztás nem.
- Mennyire versenyképes ma az államigazgatás a versenyszektorral a fiatal diplomások pályaválasztásánál?
- T. I.: Ha azt akarjuk, hogy a közszférának nagyobb legyen a megbecsültsége és vonzóbbá váljon a fiatalok számára, akkor magasabb bért kell kínálni. Ezt nyilván nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de lehet közelíteni a magánszektorhoz.
- Sz. G.: Nemrégiben az államtitkárság kezdeményezésére meghirdettünk egy ösztöndíjas programot, az oda felvett fiatalok magasan képzettek, jellemzően két-három nyelvet beszélnek és új szemlélettel rendelkeznek. Ha ők megjelennek a közigazgatásban, az nagyon megnövelheti annak a szférának az ázsióját. De nemcsak megszerezni, hanem megtartani is nehéz lesz őket.
- Milyen képességekre lenne szükség, amelyeket ma nem fejlesztenek a felsőoktatásban?
- T. I.: Leginkább a kreativitásra és arra, hogy tudjanak tanulni. Ennyiben az államigazgatás sem különbözik más területektől, nem tekinthetjük úgy, ha valaki bekerült, akkor folyamatosan halad előre és évente szépen emelkedik a fizetése. Ez az álom a nagyvállalatoknál is véget ért. Azt szokták mondani, hogy aki a hatvanas években végzett, annak háromszor kell az életében egy jelentősebb továbbképzésen részt venni vagy karriert váltani. A ma végzetteknek ugyanakkor már hét-nyolc ilyen szakmai fordulatot jósolnak.
- Sz. G.: Egy másik probléma, hogy nagyon kevéssé gyakorlatorientált a felkészítés az egyetemeken és főiskolákon. Ha a képességfejlesztés és a gyakorlati oktatás nem valósul meg a felsőoktatásban, akkor ezeket a feladatokat egy megfelelő képzési rendszer kialakításával nekünk kell felvállalnunk. A célunk kompetenciaalapú moduláris képzések és tréningek elindítása, különös tekintettel a jelenlegi és leendő vezetőkre.
