Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ellenzéki képviselők rossz címválasztása azt jelzi, hogy a fideszes politikusok összeférhetetlennek tartják a népegészségügyi és az üzleti biztosítás céljait, jóllehet az érdekek valójában ugyanazok - mondta az egészségügyi miniszter a kormány javaslatának felvázolásakor. Horváth Ágnes a tegnapi "Népegészségügy vagy üzleti biztosítás" című, a legnagyobb ellenzéki párt kezdeményezésére megrendezett vitanapon felszólalásában hangsúlyozta: a társadalombiztosítási rendszer átalakítása módot ad arra, hogy megvalósuljanak a népegészségügyi programokban megjelenített célkitűzések. A szaktárca vezetője utalt a kormány által tavaly indított akciókra, amelyek révén tíz év alatt a születéskor várható átlagos élettartamot három évvel lehetne az uniós átlaghoz közelíteni. A reform célja pedig az, hogy a hatéves európai lemaradást sikerüljön behozni. Az ágazati reform első lépéseként az intézményrendszert kellett átalakítani, hiszen csak stabil ellátói háttérrel lehet elindítani az egészségbiztosítás reformját - mutatott rá Horváth Ágnes, kiemelve: a tavaly létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet működése önmagában biztosítékot jelent arra, hogy a betegek az új rendszerben is változatlan feltételekkel hozzájuthatnak a megszokott ellátási formákhoz a megszokott intézményekben. Ugyanakkor az állam számára is garanciát jelent, hogy folyamatosan ellenőrzik a pénztárak tevékenységét, illetve a források felhasználását, és szabálytalanság esetén bírságot rónak ki.
A pénztárak nem automatikusan szerződnek az összes szolgáltatóval - közölte a miniszter -, csak a törvényben meghatározott, a területi ellátásban megkerülhetetlen intézménnyel. Ezért némileg változni fog a jelenlegi beutalási rend; a részletekről a biztosítottak naprakész információkat tudhatnak majd meg a pénztárak által kötelezően kialakítandó ügyfélszolgálatokon, valamint a diszpécserközpontokban. Az intézményi teljesítménykorlátok megszűnése kapcsán a tárca vezetője kitért arra is, hogy a több beteget ellátó szolgáltatók magasabb finanszírozást kapnak. Mindemellett a pénztáraknak törvényi lehetőségük lesz arra, hogy a magánszolgáltatókat beengedjék a közfinanszírozott ellátásba, élesítve a versenyt.
Horváth Ágnes hangsúlyozta azt is, hogy a pénztárak kétféle szerződést kötnek majd a szolgáltatókkal. Egyrészt meg kell állapodniuk a területi ellátási kötelezettség alá tartozó szolgáltatókkal a parlament által az alapcsomagban meghatározott ellátások biztosítására, másrészt lehetőségük lesz arra is, hogy úgynevezett preferáló szerződéseket kössenek. Ezekben olyan szolgáltatókat, intézményi egységeket részesíthetnek előnyben, amelyek az átlagosnál több vagy jobb ellátást végeznek. A preferáló szerződések során alkalmazandó áralkukról Horváth Ágnes csak azt mondta el, hogy a pénztárak adhatnak többet vagy kevesebbet a szolgáltatóknak, ám a finanszírozási mozgásterük a meghatározott díjak 10 százalékáig terjedhet.
A biztosítási rendszer átalakítását célzó koncepció lényegét Horváth Ágnes a hatékonyságból származó megtakarítások visszaforgatásában látja, ami szerinte nem csupán minőségjavulást eredményez, de módot ad az ágazatban dolgozók bérének rendezésére is.
