A Magyar Kórházszövetségnél örülnek a 25 milliárd forintos támogatásnak és egyetértenek az elosztás fő elveivel is, de a szaktárca által megjelölt prioritásokat nem értik. Megkérdőjelezik, hogy - miközben súlyos adósságspirálban vergődnek az intézmények - miért kell hárommilliárd forintot költeni a komfortérzet növelésére.
Úgy kellett nekünk ez a 25 milliárd forint, mint egy falat kenyér - mondta lapunknak a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) jelölt elnöke. Rácz Jenő a szaktárca vezetőjének múlt heti bejelentésére reagált így, kiemelve azt, hogy a Horváth Ágnes által felvázolt elosztási irányelvekkel alapvetően egyetértenek. Ugyanakkor nem értik, vajon a miniszter miért emlegeti prioritásként a komfortérzet javítását célzó intézkedések fontosságát. A kórházak működéséhez szükséges minimumfeltételek között ezek az elvárások is szerepelnek, így mindenhol kellő figyelmet szentelnek az élelmezésre és a megfelelő higiénés feltételek megteremtésére - mondja a korábbi tárcavezető. Úgy véli, megkérdőjelezhető az a hárommilliárd forint, amelyet - nevesítve - kizárólag e célokra lehet felhasználni, miközben az intézmények csaknem kétharmada adósságspirálban vergődik, és az is gondot okoz, hogy a dolgozók túlmunkáját milyen forrásokból fedezzék.
Úgy tudjuk, a kórházigazgatók még nem kaptak intézményre szabott tájékoztatót a számukra juttatott támogatás összegéről, így egyelőre csak - az elosztási arányok ismeretében - becsülni tudják azt. Ennek hiányában viszont nem lehet elkészíteni az októbertől érvényes új finanszírozási évre vonatkozó terveket. A kórházak adósságállományáról szólva Rácz Jenő megjegyezte: csak önbevallásos módszerrel tudják felmérni az intézmények anyagi helyzetét, mivel az 1996 óta eredményesen működő, folyamatos monitoring rendszert megszüntették. Ezzel az eljárással képesek voltak három hónapra előre jelezni a várható adósságállomány mértékét, most viszont csak esetleges adatok állnak rendelkezésre. Rácz Jenő kitért arra is: a szakmai szövetség irányelvei alapján ha egy kórház tartozása az éves költségvetésének négy százalékát teszi ki, kritikus helyzetről beszélnek, ha négy és nyolc százalék közötti az adósság mértéke, tulajdonosi beavatkozás indokolt, nyolc százalék fölött viszont ágazati intézkedéseket várnak.
