Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Ön a zürichi Empirikus Közgazdaságtani Intézet igazgatójaként az emberek gazdasági viselkedésének és döntéseinek egyik vezető kutatója. Milyen tanulságokat vonhatunk le tudományos szempontból az elmúlt hónapok ma már globális hatásokkal is járó amerikai hitelválságából?
- A válság előtt a hitelfelvevői és a hitelezői oldal esetében is egyfajta túlzott optimizmusról beszélhettünk. Ez a túlzott önbizalom a gazdaságpszichológiai szakirodalomban egy jól feltérképezett jelenség, amelynek a lényege, hogy a fogyasztók a korábbi helyzetet vetítik ki a jövőbe, anélkül, hogy figyelembe vennék a két időszak eltéréseit. Ugyanez a leírás lehetett érvényes a banki hitelezési osztályok vezetőire.
- Kevés hitelt kérő ügyfél mondaná ugyanakkor, hogy a bankok általánosságban ne lennének képesek saját érdekeik hatékony képviseletére. Milyen magyarázat adható tehát arra, hogy a mostani konkrét esetben a bankok nem értékelték reálisan az alacsony jövedelmű jelzáloghitel-igénylők kockázatait?
- Valóban, a bankok általában intézményi megoldásokat építenek működésükbe, annak érdekében, hogy alkalmazottaik ne essenek az elbizakodottság bűnébe. De mint azt a Barings Bankot a kilencvenes évek közepén csődbe döntő bróker esete is mutatja, ezek sem nyújthatnak százszázalékos biztonságot. Különösen igaz ez az olyan esetekben, mint amilyen az aktuális válság is, amikor nemcsak egy konkrét pénzintézetre, hanem a bankok azonos területein dolgozó munkatársaira általánosságban volt jellemző a túlzott optimizmus.
- Az ilyen esetekben a közgazdászok által sokszor emlegetett korlátozott racionalitás vidékén érdemes keresni a megoldást?
- Igen, számos olyan modellt dolgoztak ki, amelyek azt bizonyították, hogy az emberek sokszor kitartóan képesek a tények által nem megalapozott véleményükhöz ragaszkodni. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy valamilyen pszichológiai értelemben vett jutalomban részesülnek ezért a véleményükért, azaz esetünkben az elbizakodottságukért. Ha a tényekkel szembenéztek volna, olyan döntéseket kellett volna hozniuk, amelyekkel egyúttal bebizonyították volna, hogy korábban rossz úton jártak. Ez pedig egy későbbi időszakban alacsonyabb nyereségszintet eredményezett volna számukra.
- A kérdést egy általánosabb szintre emelve, hogyan segíthet a viselkedési közgazdaságtan a cégeknek és a fogyasztóknak a számukra előnyös gazdasági döntések meghozatalában?
- A területtel foglalkozó kutató első feladata az irracionális cselekvés forrásának meghatározása. A második lépésben pedig intézményi megoldásokat kereshetünk, amelyek csökkentik ennek veszélyét. Egy jó példa erre a határidő. Jellemző probléma, hogy ha nincs egy egyértelmű határidő, amely fegyelmező erőként megjelenik egy feladat végrehajtása során, az intertemporális viselkedés (a fogyasztás és a jövedelem időbeli eltérésének áthidalása például hitellel) irracionálissá válik. Az irracionális fogyasztói viselkedés egy-egy típusát a cégek nagyon tudatosan kihasználják, amikor az édességeket például a pénztárnál helyezik el, ahol a sorban állás közben a gyereknek van ideje kikönyörögni annak megvásárlását. A tudomány eredményeire építhet a fogyasztóvédelem is, amikor beavatkozik olyan esetekben, amelyekben a cégek visszaélnek az aszimmetrikus információs helyzettel.
