A koalíciós pártok delegációinak a tegnapi többórás egyeztetésen sem sikerült konszenzusra jutniuk az egészségbiztosítási reform egyik legfontosabb kérdésében, vagyis hogy az újonnan alakuló egészségpénztárak régiós vagy kistérségi alapon szerveződjenek-e. A találkozón a szocialista pártot Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó és Kökény Mihály képviselte, az SZDSZ-t Kóka János, Horn Gábor, Horváth Ágnes, Eörsi Mátyás és Béki Gabriella. A politikusok összesen kilenc kérdést igyekeztek tisztázni, ezek többségét értesüléseink szerint sikerült megnyugtatóan lezárni. A két párt képviselői megegyeztek például a pénztáralapítás jogszabályi hátterének szövegében, ami egyértelműen és egységesen meghatározza majd azt is, hogy az egyes pénztárak milyen szolgáltatásokat nyújthatnak az ügyfeleik számára. Abban is megállapodtak a résztvevők, hogy a járulékfizetés egységes marad. Lapunk úgy tudja, a törvénytervezet elkészítésének augusztus 25-i határidejéig pártelnökök bevonásával történő politikai egyeztetés nem lesz, ám szakértői szinten folytatják a tárgyalásokat. Ha sikerül konszenzusra jutni a területi felosztásról, akkor a parlament őszi ülésszakának kezdetén napirendre tűzhetik a javaslat általános vitáját.
A kockázatnak ára lesz
A biztosítók mindenesetre az elmúlt hónapokban egyértelművé tették: a politikai helyzet bizonytalansága miatti kockázatot valami módon kénytelenek lesznek "beárazni". A július 1-jén kötött koalíciós megállapodás a biztosítóknak nem nyújt elegendő garanciát a rendszerbe lépéshez, ráadásul az egyezség csak keretterv volt a reformot illetően, részletesen kidolgozott ütemterv nélkül. Konkrétumok híján viszont a társaságok nem tudnak üzleti tervet készíteni, így egyre több üzleti biztosító tette fel magának a kérdést, hogy a jelenlegi feltételek mellett érdemes-e részt vállalni a magyarországi egészségügyi reformban. (Lapunk korábbi értesülését, miszerint vészforgatókönyvet készítenek arra az esetre, ha netán egyetlen nálunk működő társaság sem kíván részt venni az egészségbiztosítási reform végrehajtásában, mindmáig nem cáfolták.)
Mindazonáltal lehet, hogy a Fidesz alelnökének sikerült némileg eloszlatni legalább a politikai kockázattal kapcsolatos biztosítói aggályokat, Pokorni Zoltán ugyanis néhány hete az egyik hírportálnak úgy nyilatkozott: "sajnos csak nagyon keveset, és nagyon lassan tud majd változtatni egy új kormány. Például, ha az egységes biztosítást szétszedik, ennek a helyreállítása évtizedes programot igényelne". Az alelnök szavai persze többféleképpen is értelmezhetőek, de meglehet, hogy a biztosítók olvasatában e kijelentés a politikai kockázat elvetésének lehetőségét is magában hordozza. Az ellenzéki párt mindenesetre hivatalosan kitart eredeti, a több-biztosítós rendszer minden formáját mereven elutasító álláspontja mellett; Pesti Imre, az Országgyűlés szakbizottságának fideszes tagja többször is leszögezte: kormányra kerülésük esetén haladéktalanul visszaállítják az eredeti állapotot, legyen bármilyen fázisában a több-biztosítós rendszer. (Erre megvan a módjuk, hiszen a pénztárak alapvetően állami támogatásból működnének, így ha azt megszüntetik, a rendszer elsorvad.)
Ahány pénztár, annyi régió?
Úgy tudni, már azzal is egyet tudnának érteni a társaságok, ha az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) helyett öt-nyolc egészségpénztár alakulna 2009-től. Korábban több biztosító is kifogásolta ezeket a számokat, illetve azt, hogy az eredeti koncepcióban kétmillió főben maximálták a taglétszámot. A társaságok szakértői úgy vélték, vagy több társaságot kellene piacra engedni, vagy föl kellene emelni a létszámhatárt.
A legújabb szocialista elképzelés szerint hét pénztár alakulna, melyek taglétszámát 1,4 millióban maximálnák. A szocialisták javaslata alapján homogén régiók alakulnának, a hét pénztárból kettő a Dunántúlon, három a Tiszántúlon működne, a főváros és Pest megye pedig külön pénztárhoz tartozna. A koalíciós egyeztetésért felelős SZDSZ-es államtitkár a tegnapi tárgyalás előtt úgy fogalmazott: a hét kiskirályságnál még az OEP is jobb, arról nem beszélve, hogy a biztosítók sem akarnának beszállni egy effajta rendszerbe. Horn Gábor lapunknak elmondta: az MSZP regionális felosztáson alapuló modelljét tekintik alapnak, ám a szakértői egyeztetéseken arra kérték a szocialistákat, gondolják át az általuk kezdeményezett, kistérségi felosztás szerinti rendszer működtetésének lehetőségeit. Ennél a felosztásnál szerinte például nem kellene mesterségesen létrehozni régiókat, elegendő lenne a már meglévő több mint 200 kistérségből "összerakni" az egy-egy pénztárhoz tartozó finanszírozási területet. E "párducmintás" modell mellett a legerősebb érv az esélyegyenlőség, amely a régiós felosztásnál nem vagy csak nehezen valósulna meg az eltérő demográfiai mutatók miatt. A kistérségi struktúrában a jobb és a rosszabb mutatókkal rendelkező településekből egyaránt kapnának a pénztárak.
Folyamatosan figyelik a díjtételt és a fejkvótát
A koalíciós tervek szerint a jövőben folyamatosan monitoroznák a fejkvótákat és a díjtételeket, biztosítva ezzel a biztosítási pénzek szükségletarányos elosztását. A szabad demokraták javaslata szerint a bevételek kockázatarányos elosztását, vagyis az úgynevezett korrigált fejkvótát rendszeres időközönként hozzá kell igazítani a szolgáltatások árához, vagyis a díjtételekhez, máskülönben előbb-utóbb felborulna a rendszer. Az még kérdéses, hogy az ezzel a feladattal megbízott bizottságok majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utódjának égisze alatt vagy máshol dolgoznak, mint ahogy az is, hogy az egészségügyi szolgáltatások díjait a szakminiszter önállóan avagy a pénzügyi tárca vezetőjével együtt határozná meg.
Annyi bizonyos, hogy a költségvetés mellékleteként évente benyújtott fejkvótáról a parlament szavazna.
Szigeti Ildikó