Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Többéves vajúdás után a gazdasági tárca a múlt héten nyilvánosságra hozta az ország 2020-ig előretekintő új energiapolitikai koncepcióját. A legutóbbi, 1993-beli koncepció óta a világ megváltozott, az energiahordozók drágultak és számítani kell arra, hogy a kőolaj és földgáz folyamatos beszerzése megnehezül, ami az árakra is kihat.
A tervezet szerint – amely hangsúlyozottan nem a kormány, hanem a szaktárca álláspontját tükrözi – a magyar energiapolitikának illeszkednie kell a közös uniós érdekekhez, annak ellenére, hogy európai energiapolitika mint olyan, nem létezik. Az energiabiztonság és környezetvédelmi megfontolások nem zárják ki egymást, sőt a megújuló energiaforrások alkalmazása révén egymást erősítő folyamatok.
Az energiabiztonság erősítéséhez egyrészt a hazai energiatermelést kell növelni, másrészt az importból származó energiahordozók biztonsági készletezésével lehet a biztonságot növelni. Az energiaszükségleteink harminc százalékát biztosítják hazai források – már ideértve a paksi atomerőművet is, amelynek jövőbeli sorsa kulcskérdés az energiabiztonság szempontjából. A koncepció szerint a nukleáris energiának a jövőben is folyamatos és fontos szerepet kell kapnia. A folyamatos kitétel egyben utal arra, hogy már most fel kell készülni a Paks utáni időkre, ugyanis szükség lesz új atomerőművi blokkok építésére a következő két évtizedben, s tekintve, hogy az építés és az előkészítés 10-15 évet is igénybe vesz, ebben a kérdésben belátható időn belül dönteni kell. Az új atomerőmű kézenfekvő helyszíne Paks lehet, az új erőmű kapacitását már a 2020–2025 között várható regionális igényekre kell méretezni.
A földgázellátáshoz – amelynek mind a villamosenergia-termelésben, mind a közvetlen felhasználásban kiemelt szerepe van – kulcsfontosságú a jó magyar–orosz energetikai kapcsolatok fenntartása. A koncepció sem kíván állást foglalni a korábban felmerült három alternatíva valamelyike mellett – Nabucco vezeték, az orosz Kék Áramlat avagy az adriai-tengeri gázterminál –, sőt ezt kifejezetten károsnak tartanák, mondván, a magyar kormány nincs döntési pozícióban, másrészt a projektek elsősorban nem magyar érdekeket szolgálnak.
