Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A pénzügyminiszter nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy 2010 előtt nem lesz érdemi változás az adórendszerben. A Népszabadságban tegnap megjelent interjúban Veres János elmondta, kétféle forgatókönyv létezik az adórendszer átalakítására. Az első szerint a 2008-tól bevezetendő változásokról augusztusig megállapodnak a kormánypártok, a másik szerint nemcsak ezekről, hanem a hátralévő időszak főbb irányaiban bekövetkező változásokról is egyezség születik. Ám ez utóbbiak csak 2010 január 1-jétől lépnének életbe.
A pénzügyminiszter korábban már többször említette, hogy jövőre leginkább olyan módosításokat terveznek, amelyek a kisebb, fölöslegesnek tartott (mert a bevételhez képest túl sokba kerül a beszedésük) adók megszüntetését szolgálják. Az interjúban elhangzottak arra utalnak, hogy fajsúlyosabb változásokra nemhogy 2008-ban, de még 2009-ben sem lehet számítani.
Ez más megvilágításba helyezi a Magyarország holnap gazdasági versenyképességi kerekasztal (GVK) munkáját. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az év elején, a kerekasztalok felállításának bejelentésekor még arról beszélt, hogy a versenyképességi, adózási ügyekben júniusban születhetnek meg a javaslatok. Azóta kiderült, hogy erre semmi esély. A pénzügyminiszter által vázolt forgatókönyv alapján viszont nem sürgeti az idő a kerekasztal szakértőit, bőven marad idő a javaslatok kormányzati kiértékelésére, ha tényleg nem kívánnak hozzányúlni az adórendszerhez 2010-ig.
A GVK (amely három szekcióban külön-külön vizsgálja az adózást, az üzleti környezetet és az innovációt, illetve a k+f-et) által felhasznált szakértői anyagok fő megállapítása egyébként az, hogy a versenyképességre az egyik legsúlyosabb csapást a kiszámíthatatlan jogszabályi környezet, például a gyakran változó adószabályok jelentik. A Pénzügyminisztérium szakértőinek (nem a GVK számára összeállított, de általa felhasznált) elemzése szerint a munkát terhelő elvonások mérséklése a legígéretesebb, mert az tovább bővítené a foglalkoztatást.
Általános érvényű megállapításuk, hogy csökkenteni kell az adónemek számát és szélesíteni az adóalapot. Nem látnak beavatkozási kényszert a termelést, beruházást érintő adóknál, mert nem áll rendelkezésre elegendő információ az optimális adószint kialakításához. A fogyasztási adóknál legfeljebb a kedvezményes kulcs „hatókörének” mérséklését tartják megfontolásra érdemesnek.
Nem várnak sokat a vagyonadótól, mert nem alkalmas sem a progresszivitás növelésére, sem az adózatlan jövedelmek elérésére. Az adónem bevezetése mellett elsősorban az egységesítés, illetve az szólhat, ha bizonyítható, hogy olcsóbb beszedni, mint más adónemeket – állapítják meg.
Az adózási fegyelmet szerintük érdemes növelni, de az nem tűnik sem reálisnak, sem célszerűnek, hogy a relatíve magas kulcsoknak megfelelő mértékű adóbevételt az ellenőrzés szigorításával érjék el – ezért is az adórendszer egyszerűsítését tartják leginkább célszerűnek.
