Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jelek szerint átgondolatlanul rendelkezett Molnár Lajos korábbi egészségügyi miniszter a kórházi kapacitások elosztásáról. Több anomáliát is tapasztalnak az intézményvezetők mostanában – mondta lapunknak Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint megkérdőjelezhető, hogy a kapacitások miniszteri rendeletben szabályozott elosztása előtt felmérték-e a valós helyi igényeket. A kórházaktól és a betegektől egyaránt olyan jelzéseket kapnak, amelyek szerint egyes intézményekben túlméretezettek bizonyos kapacitások, másokban viszont nem tudják biztosítani az ellátást. A 16 ezer aktív ágy megszűnésével párhuzamosan 7500-zal nőtt a krónikus ágyak száma és további csaknem 17 ezer ágyon finanszíroznak rehabilitációt.
A kapacitások ellentmondásos elosztásának több olyan káros hatása van, amelyet már az első hetekben érzékeltek az érintettek. Ide tartoznak például a várólisták, amelyek kialakulása az elnök szerint nem minden esetben törvényszerű. Az intézmények ugyanis főként azért kényszerülnek későbbre sorolni egy-egy halasztható beavatkozást, mert az adott műtétre vonatkozó havi keretet kimerítették. Bár a kórházakat elvileg semmi nem gátolja a műtétek végrehajtásában, ám az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát fölötti beavatkozásokért az egészségbiztosító nem fizet. További probléma, hogy a krónikussá minősített ágyak a korábbihoz képest jelentős bevételkiesést okoznak a kórházaknak.
Minderre a minisztériumban azt mondják: a tárca korábban is egyértelművé tette, hogy szükség van az új rendszer folyamatos monitorozására. Az esetleges változtatásokról 2-3 hónap tapasztalatai alapján döntenek majd.
Nem csupán a krónikussá átminősített aktív ágyak okoznak fejfájást a kórházigazgatóknak. Az intézményekben jelentősen megnőtt a rehabilitációs kapacitás, ám a működtetéshez szükséges szakemberek nem mindenhol állnak rendelkezésre. A kórházak működési engedélyét kiadó tisztiorvosi szolgálat több intézmény esetében csak ideiglenes hozzájárulást adott a rehabilitációs részlegeknek. Ma még kérdéses, hogy a kórházaknak lesz-e idejük arra, hogy megvárják, míg szakembereik elvégzik a kétéves képzést és megszerzik az önálló praktizálásra feljogosító bizonyítványt. Az EüM szerint a rezidensképzés átalakításával és a Mobilitás programmal éppen az a cél, hogy a hiányszakmákban dolgozók helyzete és létszáma változzon.
