Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem változtatott tegnap a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa (mt) a jegybanki alapkamaton, ez azonban csak egy hajszálon múlott: heten szavaztak a jelenlegi 8 százalékos szint tartása mellett, hatan pedig vágtak volna. Az enyhítés mellett kardoskodók közül öten egy 25 bázispontos csökkentést támogattak, egy mt-tag pedig az 50 bázispontos vágásig is elment volna. A tanácson belül tehát hasonló volt a megosztottság, mint a piaci elemzők körében, ahol szintén megközelítőleg fele-fele arányban vártak tartást, illetve csökkentést. Bár az infláció a mai magas szintről a monetáris politika számára releváns döntési horizonton várhatóan visszatér a középtávú célhoz – erősítette meg a közleményben foglaltakat tájékoztatóján Simor András jegybankelnök –, ennek üteme lassabb a februárban vártnál. Most úgy látják, hogy 2008 vége helyett csak 2009 első negyedévében süllyed az infláció a célszámnak megfelelő 3 százalékra. Ennek hátterében elsősorban az energiaárak állnak, ami a magyar gázárakban is megjelenhet majd – hangsúlyozta az MNB elnöke.
A jelenlegi döntést mindenekelőtt az inflációs várakozások erősödésének veszélye és a vártnál jobban gyorsuló bérnövekedés indokolta. Utóbbiról a kifehéredés hatását bemutató pontos adatok hiányában vegyesen vélekedtek az mt-tagok, de a többség szerint a bérinflációs kockázatok ezzel együtt sem elhanyagolhatóak. A szigorúbb ellenőrzések keresetekben megjelenő mértékét 1-2 százalékra tette a jegybank; ez még csak hozzávetőleges közelítés, ám a Pénzügyminisztérium is ekörüli értékkel számol – emelte ki Simor.
Az áht-hiány kedvezően alakul, az idei és a jövő évi előzetes terveket teljesíteni tudja a kormány, de a változásokat egyelőre a bevételi oldal növekedése és nem a kiadások visszaesése okozta, emellett a GDP-arányos bevételek csökkenése is további kockázatokat rejt magában. A konvergenciaprogram 2009-es hiánytervének eléréséhez így további intézkedések szükségesek. Az mindenképp kedvező, hogy az egyensúlyi kockázatok mérséklődtek és az idei külső finanszírozás mértéke is csökkent.
A felfelé mutató kockázatok mellett dezinflációs hatásokat is figyelembe vettek a döntés meghozatalakor. Ilyen a fiskális megszorítások okozta fogyasztáscsökkenés, ami a fogyasztás visszaesésén keresztül visszafoghatja az árnövekedést. Ma még nem tudni, miért alakult a vártnál kedvezőbben az első negyedéves GDP; ha a fogyasztás csökkenésének mérséklődésére vezethető vissza, az tompítja a dezinflációs folyamatokat. A jelenlegi növekedés motorjának tekinthető nettó export a világpiaci konjunktúra lassulásával a következő években csökkenhet, ám eközben lecsengenek a kiigazítás hatásai is, így hosszabb távon a belső piac játszhat majd meghatározó szerepet a gazdaság bővülésében.
