A februári zuhanás után a KSH márciusi bérstatisztikája némi konszolidációról tanúskodik: az idei harmadik hónapban a bruttó átlagkereset 8,4 százalékkal, a nettó pedig 1,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket, míg az első negyedévben az előbbi 7,1 százalékkal, az utóbbi pedig csupán 0,9 százalékkal növekedett. Január–márciusban tehát a reálkeresetek – a fogyasztói árak 8,5 százalékos növekedése mellett – 7,0 százalékkal estek.
Már a múlt ősszel látszott, hogy a reálbérlassulás üteme erősebb a kormányzat által vártnál, a konvergenciaprogram ugyanis azzal számolt, hogy 2006 egészében a reálbérek 4,0 százalékkal gyarapodnak, ehhez képest csak 3,5 százalék jött össze. Erre az évre a kabinet azt várja, hogy az egy keresőre jutó reálbér mintegy négy százalékkal csökken majd, ennél viszont az első negyedévben jóval nagyobb visszaesés következett be. Amíg az első három hónapban a nettó keresetek a versenyszférában 2,6 százalékkal – azaz bőven infláció alatti ütemben – gyarapodtak, addig a költségvetési területen még nominálisan is 1,2 százalékos a csökkenés.
A vállalkozások bérezési politikáján már az ősz óta erősen nyomot hagy az infláció emelkedése, október és január között folyamatosan, majd márciusban újra két számjegyű volt a bruttó keresetek növekedési üteme. Ráadásul az eseti kifizetések nélküli rendszeres (prémium, jutalom, külön egyhavi juttatás nélküli) bruttó keresetek dinamikája a versenyszektorban nyár óta magas, és a februári 10,6 százalék után márciusban 11,6 százalékra gyorsult. Ezek az adatok kimondottan rossz hírnek számítanak a kamatcsökkentés szempontjából, mivel óvatosságra inthetik a jövő hétfőn ülésező monetáris tanácsot. Miközben ugyanis a közszférában a bérfolyamatok a vártnak megfelelően alakulnak, a magánszektor a jelek szerint kitartóan emeli a fizetéseket. Az látszik tehát, hogy miközben a munkaadók igyekeznek a bruttó keresetek emelésével csökkenteni a vásárlóérték-vesztést, a vártnál nagyobb infláció ezt az erőfeszítést semmissé teheti.
Domokos László
Willin-Tóth Kornélia