Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Már a XIII. században is voltak a bányászok gyógyítását segítő ispotályok, kórházak Magyarországon. A kor legveszélyesebb foglalkozását űzők, a bányászok hoztak létre először önsegélyező szervezeteket, úgynevezett bányatársládákat, elsőként pedig 1224-ben Selmec városa építtetett kórházat a bányászok gyógyítására. A legrégebbi önkéntes társuláson alapuló intézmény az 1846-ban alakult Pest-budai Kereskedelmi, Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület volt. 1907-ben az országgyűlés a baleset-biztosítás mellett a társadalombiztosítás működésének legfontosabb alapelveit is törvényben rögzítette. Ekkoriban a szociális gondoskodás és egészségügyi ellátás területén olyan alapokat és modern szervezetet hoztak létre, ami Közép-Európában sehol sem volt jellemző. A világháborút követően a társadalombiztosítást államosították és a szociális biztonságért az állam vállalt garanciát. 1945–1950 között a különböző foglalkozási ágak és munkavállalói csoportok biztosítását szolgáló társadalombiztosítási szervezetek fokozatosan beolvadtak az Országos Társadalombiztosítási Intézetbe. Önálló biztosítóintézetként csak a MÁV Betegségi Biztosító Intézet maradt meg. Később az állami társadalombiztosítás központi igazgatási és ügyviteli feladatai az OTI-tól átkerültek a frissen megalakult Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központjához (SZTK). 1989. január 1-jével az Országgyűlés döntése értelmében a társadalombiztosítás elkülönült az állami költségvetéstől.
