Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lesz víz vagy nem? Ez a magyar mezőgazdaságban évek óta sokak sorsát, egzisztenciáját eldöntő kérdés. Van év, amikor a belvíz, árvíz, máskor a víz hiánya, az aszály okoz terméskiesést az ágazatban, nem beszélve a fagykárokról. Pedig a kérdésre lehetetlen választ adni, különösen az idén. Amikor az aszálytól tartani lehet ugyan, de a májusi eső valóban aranyat érhet.
Ideje tehát feltenni egy másik kérdést. Azt, hogy a gazdálkodók közül miért nem csatlakoztak elegen az időben meghirdetett önkéntes kárenyhítési rendszerhez. Szántóföldi termelőknek ez elhanyagolható, mondhatni piti tétel, mindössze ezer forint befizetését jelenti hektáronként évente, az ültetvényeken gazdálkodóknak már ennek a háromszorosát kell befizetniük, de ez sem csillagászati összeg. És megérte volna, mert ehhez az állam is hozzátesz ugyanennyit.
A lehetőséggel a termelőknek mégis csupán 6-8 százaléka élt! És innentől már jogos a következő kérdés. Mit akar egy ilyen termelő? Meddig várja még a magyar agrárgazdaságból megélni kívánók többsége az államtól, most már egyre inkább az EU-tól azt a bizonyos sült galambot? Attól az EU-tól, amely éppenhogy le fogja építeni az agrártámogatásokat, nem pedig növelni...
Tessék felébredni végre! Ez a világ már egy új világ, nem a régi. Egy olyan világ, amelyben egészen más feltételekkel lehet csak talpon maradni, mint a másikban. Nemcsak termelni kell, persze hatékonyan, hanem eladni is, sőt sokszor előbb kell tudni eladni. Szövetkezni is kell, összefogni a termelés és értékesítés érdekében. És amit a biztosítók nem vállalnak be, mert vannak nem biztosítható elemi károk is, azt önkéntes alapon, az állam segítségét elfogadva biztosítani. Aki ezeket nem tanulja meg, jobb, ha most feladja. Mert ez az igazi vízválasztó most, ha tetszik, ha nem.
