Az Európai Bizottság (EB) hétfőn 12,4 százalékkal csökkentette a 2008–2012 közötti szén-dioxid-kibocsátás magyar nemzeti tervét. Ennek értelmében évente 26,9 millió tonna szén-dioxidot bocsáthatnak ki a leginkább energiaigényes ipari létesítmények. Az eredeti magyar javaslatban 30,7 millió tonna szerepelt. Az EB a magyar kiosztási tervben bírálta, hogy olyan ágazatokat is tartalmazott, amelyeket 2005-ben még nem tüntettek fel a kibocsátók között. A magyar terv további mintegy 1,4 millió tonna kibocsátással számol azokban az ágazatokban, amelyek 2005-ben még nem számoltak be szén-dioxid-kibocsátásukról.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) sajtóosztályán egyelőre nem reagáltak a hírre, szakértőik vizsgálják a döntést és annak lehetséges következményeit – mondták lapunknak. A tárca korábban már értesült arról, hogy Brüsszel szigorúbb kvótagazdálkodást vár el a tervezettől, ám ilyen mértékű csökkentésre nem számítottak – mondta Feiler József, a KvVM osztályvezetője az MTI-nek. A zöldtárca elemzi a bizottsági döntés indoklását, a további lépésekről a héten döntenek.
Más, a NAPI Gazdaság által megkeresett szakértők sem vállalkoztak még az esetleges következmények megbecslésére, de volt, aki az eredeti magyar kvótatervet bőven túlbiztosítottnak tartotta. Ez a nemzetközi tapasztalatok fényében nem lenne meglepő, hiszen a szén-dioxid-kibocsátási jog ára a 2006-os 10–15 eurós szintről mintegy két év alatt egy euró alá esett, mert a tagállamok jelentősen túlbecsülték szükségleteiket, és a sok felesleges kvóta miatt alig akad hiánnyal küszködő vállalat.
Az EB nem csak Magyarországgal szemben járt el látszólag szigorúan, eddig a 27-ből 19 nemzeti kiosztási tervet vizsgált felül és általában 10 százalék körüli értékkel csökkentette azokat. Összesen 12 szempontot tartalmazó feltételrendszer szerint vizsgálják a nemzeti terveket, és ügyelnek arra, hogy azok az uniós versenyszabályoknak, az állami támogatások kritériumainak is megfeleljenek. A nemzeti tervek szektorokra és ipari létesítményekre is lebontva tartalmazzák a kibocsátási értékeket, amelyekkel a vállalatok szabadon gazdálkodhatnak: egyrészt a fel nem használt egységeket értékesíthetik, másrészt a „túlfogyasztók” az emissziókereskedelmi tőzsdén szerezhetik be szükségleteiket. A cél, hogy ezzel is a környezetbarát technológia érvényesüljön.
Gordon Tamás
Willin-Tóth Kornélia