A most távozó egészségügyi minisztert lehet kritizálni, lehet nem szeretni, de azt el kell ismerni, hogy olyan horderejű változásokat indított útjára, amelyek példa nélküliek az ágazatban – mondta lapunknak az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) főigazgatója, aki már több tárcavezető mellett tevékenykedett egészségpolitikai tanácsadóként. Véleménye szerint bárki lesz is a következő miniszter, szükségszerű, hogy a Molnár Lajos által „kitaposott ösvényen” kell továbbhaladnia. Elképzelhető, hogy a reform gyorsul, de az iránya mindenképpen változatlan marad.
Kincses szerint a távozó miniszter évtizedes tabukat döntött le azzal, hogy az egyéni felelősség és a közgondoskodás határának kérdését felvetette, illetve társadalmi és politikai vitákat indukált ennek kapcsán. Molnár abban is úttörőnek számít, hogy – vállalva a szakma haragját – a hálapénz szükségességének és hatásainak kérdését boncolgatta. E kérdéseket eddig nyíltan senki nem merte vagy nem akarta felvetni, jóllehet az ágazaton belül és kívül egyaránt tudta mindenki, hogy ezek alapvetően meghatározzák a jelenlegi egészségügyi ellátást.
Abban mindenki egyetért a szakmában, hogy az egészségügy finanszírozási oldalán változtatni kell. A vita leginkább a „mikéntek” körül alakul ki. A változtatásokat a lakosságnak főként az új érdekeltségi viszonyok megjelenésében kell megtapasztalnia – véli a főigazgató, aki szerint elképzelhető, hogy a magánbiztosítók piacra lépése után némi időnek el kell telnie ahhoz, hogy az emberekben tudatosuljon a választás lehetősége. E türelmi idővel számolnia kell minden érintettnek, mivel „egy tornateremben nem lehet senkit sem úszásra felkészíteni”, azaz a biztosítóknak ki kell lépniük a nyilvánosság elé és egyértelműen meg kell magyarázniuk, hogy milyen szolgáltatást tudnak kínálni. Egy kizárólag közszolgáltatásban működő egészségügyhöz szokott társadalom nem képes arra, hogy egyik napról a másikra átszokjon a piaci elvek szerint szerveződő szolgáltató ágazathoz. Nem vagyunk ugyanis választásra szocializálva – mondta az ESKI vezetője. A miniszteri bársonyszékben pedig olyan jól felkészült, vezetői tapasztalatokkal bíró szakembert látna szívesen, akinek megvan a kellő politikai támogatása, határozott, gyors és konszenzusra törekvő.
