Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lekerült az Európai Unió március 19-ei agrárminiszteri tanácskozásának napirendjéről a kukoricaintervenció rendszerének kérdése – jelentette be múlt csütörtökön az Európai Bizottság egyik szóvivője. A 27 ország minisztereinek arról kellett volna szavazniuk, hogy megszüntessék-e a kukoricafelesleg intervenciós felvásárlását, ám mostanra kiderült, hogy az elképzelés ellenzői blokkolni tudják nemcsak a teljes eltörlést – amit Brüsszel eredetileg júliusra tervezett –, hanem még a soros német elnökség kompromisszumos javaslatát is. (A Népszabadság értesülése szerint várhatóan májusban tárgyalnak újra a kérdésről.) Azzal számolunk, hogy 2013-ra a 15 millió tonnát is eléri a ma 5 millió tonnás kukoricakészlet – idézte a Bloomberg Michael Mann uniós mezőgazdasági szóvivőt –, de tovább kell dolgoznunk a megoldáson, mert a vártnál nagyobb ellenállásba ütköztünk. Egy sereg gazda, különösen Magyarországon, egyszerűen azért termeszt kukoricát, hogy eladja az EU-nak – tette hozzá Mann –, márpedig az intervenció alapeszméje nem ez, hanem hogy egyfajta végső menedék legyen. Lehetséges kompromisszumként azt emlegetik, hogy a kukorica felvásárlását két év alatt szüntessék meg vagy pedig az EU szabjon felső határt a felvásárlandó mennyiségre.
Magyar szakértők ugyanakkor úgy vélik, a kukoricaintervenció rendszere Magyarországon éppen megfelelően működik: amikor árubőség volt, segített a többletet kivonni a piacról, most pedig – amikor a piaci árak magasabbak az intervenciós árszintnél – lényegében nem élnek ezzel a lehetőséggel az árutulajdonosok. Itthon hetente mintegy 50–100 ezer tonnával apad a korábban felgyülemlett intervenciós gabonakészlet; három hete csak kukorica volt az intervenciós raktárakból eladatlan, de már az is kevesebb, mint 4 millió tonna. Mivel a piaci árak magasak, nemcsak a felvásárlási árat, hanem jórészt a tárolási költségeket is fedezik, vagyis az EU nem járt annyira rosszul a felvásárolt készletekkel, mint attól korábban vélhetően tartott. (Más kérdés, hogy a magyar költségvetésnek tetemes summát kellett beletennie a rendszerbe, amihez persze utóbb majd hozzájut.) Mindenesetre csak az ijedelem lehet a magyarázata annak, hogy uniós szinten már tavaly felmerült a kukoricaintervenció megszüntetésének kérdése, már csak költségvetési okokból is. Az európai mezőgazdaság új jövőképéhez a jelenlegi gazdasági-politikai helyzetben nem könnyű megtalálni a támogatásokat, mint ahogyan nem egyszerű az új szabályzókat sem kitalálni egy a jövőben előreláthatóan szűkebb (agrár)büdzséhez.
A kukoricaintervenció megszüntetése első értelmezésben mindenesetre igencsak kedvezőtlen lenne Magyarország számára, figyelemmel arra, hogy az ország EU-csatlakozása óta a magyar árutulajdonosok ajánlották fel intervencióra a rendszerbe került termény zömét. A magyar kormány és a hazai agrár-érdekképviseletek minden lehetséges fórumon kiálltak a rendszer fenntartása mellett, végül egy ezúttal nemcsak a szólamok szintjén, hanem a gyakorlatban is megvalósult, sikeres agrárdiplomáciai egyeztetéssorozat eredményeként, a lobbi bejött: csaknem 20 tagország értett egyet Magyarországgal. Ami szép eredmény, az EU egyik feladata ugyanis éppen a közös érdekek felismerése, összehangolása a tagországok között, illetve az összefogás és az egyeztetett érdek elismertetése az uniós döntéshozókkal. Ez még akkor is így van, ha nem ez a változtatási szándék volt a legjobb üzenet a 2004 óta csatlakozott országok gazdálkodói számára, akik a közös agrárpolitika egyik legnagyobb „hozadékának” éppen a kiszámíthatóságot tartották.
Az eddigiek alapján mindenesetre jó esély van arra, hogy a kukorica intervenciós rendszere még jövőre sem szűnik meg, bár korlátozása nem kizárható. Más kérdés, hogy nagyon úgy tűnik: az egész ma már csak vihar egy pohár vízben. Ha ugyanis az EU és a tagországok valóban egyre inkább az alternatív energia mellett kötelezik el magukat, akkor nem lesz gond az esetleges kukoricatöbblet elhelyezésével, hiszen nem is nagyon lesz többlet: ami az állattartóknak nem kell, azt felszívják a bioetanol-üzemek. A tengerentúlon ez a tendencia az élelmiszerárakon keresztül már begyűrűzött az inflációba is. A kevesebb, tehát dráguló takarmány ugyanis magasabb húsárakat eredményez, ami az Egyesült Államokban már jobban, az EU-ban még kevésbé érezhető, de előbb-utóbb ide is átszivárog, különösen a tervezett bioetanol-beruházások nyomán. A mostani helyzet szépséghibája azonban nemcsak ez, illetve az, hogy a tervezett intézkedés lényegében Magyarország ellen irányulna, hanem az is, hogy a kukoricázással nem sokkal a CAP, a közös agrárpolitika 2008-ban amúgy is esedékes felülvizsgálata előtt próbálkozott meg Brüsszel.
