– Hogy látja a magyarországi megújuló energia helyzetét, támogatottságát, lehetőségeit annak fényében, hogy Brüsszelben igencsak ambiciózus terveket szövögetnek?
– Ma Magyarországon a KÁP – a megújuló energiaforráshoz, illetve kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéhez kapcsolódó kompenzációs célú pénztámogatás – döntő hányadát a gázmotoros és a kevert szén-, illetve fatüzelésű, hagyományos erőművek viszik el, míg a támogatás a valódi megújuló forrásokból történő villamosenergia-termelés esetében igen alacsony. A pénz legnagyobb részét felszívó erőművek a fűtés alapanyagául szolgáló fát részben importálják, mert Magyarországon nincs elegendő gazdaságosan kitermelhető fakészlet. Ezt a gyakorlatot nem nevezném éppen a megújuló energiagazdálkodás csúcsának. Az Európai Unió más tagállamai valóban a „megújulószektort” segítik; nálunk ez nem egészen így van, ugyanakkor a kommunikációban a megújulók túlzott támogatásáról esik szó.
– Hozhat-e érdemi változást ebben a következő hétéves ciklus az európai uniós pályázati pénzekkel kapcsolatban?
– Igen, de ehhez nagy szükség lenne az agrár- és energetikai közigazgatás összehangolására. Számos terv látott napvilágot, például akkora és olyan technológiájú biomassza-erőművek, amelyek ha megvalósulnak, az EU-forrásokat jelentős mértékben lekötik, felépítésüket követően azonban racionális működtetésük többek között a fűtőanyag-ellátás logisztikai problémái miatt kérdéses lehet. Ha egy térképre felrajzoljuk a már nyilvánosságra hozott és a szándékok szerint felépítendő létesítmények helyét, valamint az ellátásukhoz szükséges mezőgazdasági területet, jól látható, hogy az ország több területén is – például a Dél-Alföldre tervezett, biomasszát felhasználó energetikai létesítmények esetében – egymást fedő köröket kapunk. Ezek a projektek így a vitálisabb, kisebb beruházások elől elviszik majd a pályázati forrásokat, később azonban nem biztos, hogy képesek lesznek megfelelni a monitoringkövetelményeknek, és a pályázati pénzek jó része elveszhet.
– Ha már tervekről beszélt, mi a véleménye a kibontakozó „bioetanolboom”-ról?
– Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenleg alkalmazott termesztéstechnológia és gépesítés mellett a hazai éghajlati viszonyok közepette mind a bioetanol, mind pedig a biodízel energiagazdaságossági mérlege önmagában számos kérdést vet fel. Aggályos az is, hogy a bioetanol melegebb éghajlaton történő előállítása milyen versenyt jelent majd a hazai termelőknek. Nem látszik az sem, hogy valaki gondolkodott-e azon: más – például lignocellulóz – alapanyag felhasználása hosszabb távon nem jelentene-e hatékonyabb megoldást a folyékony járműhajtóanyagok esetében. Így nem látom megfelelően stabilnak a helyzetet.
– Folyik-e a Magyar Megújuló Energia Szövetség (MMESZ) és a kormányzat között érdemi párbeszéd, közreműködtek-e például a 2007-2013-as időszak energetikát érintő projektjeinek kidolgozásában?
– Ezt nem látták szükségesnek azok, akik összeválogatták az ebben részt vevő szakembereket.
– Mégis, milyen javaslataik lennének, lettek volna?
– Igencsak problematikus a lakossági gázfelhasználás mérséklését célzó tervezett intézkedések köre. Addig, amíg a gázfogyasztás növelését is lehetővé tevő gáztárolókra, nemzetközi gázvezetékek építésére százmilliárdos forrásokat szánnak, a gázfogyasztás mérséklésére – mondhatnám – csak fillérek jutnak.
A helyben megtermelődő biomasszát nem költséges logisztikai rendszerekkel kellene a nagy tervezett biomassza-erőművekbe szállítani, hiszen az helyben égetéssel, esetleg pelletálással, brikettálással a helyi közösségek hőszükségletét olcsóbban és kényelmesen elégítené ki – javítva az ország fizetési mérlegét és a helyi foglalkoztatást is. Külföldön a támogatás ezt is célozza, érthetetlen számunkra, hogy nálunk miért nem. Az energiahatékonyság növelésével, ezen belül a jobb hőszigetelési módszerek elterjesztésével, a lakossági gázfelhasználás csökkentésének támogatásával, helyben termelhető olcsóbb, mezőgazdasági eredetű fűtőanyagok, a nap- és a földhő hőtermelési célú alkalmazásával sokkal kisebb ráfordítás mellett csökkentenénk a lakossági kiadásokat. Igaz, így a nagy hőtermelők és -elosztók, valamint a gázüzletág szereplőinek profitja csökkenne.
– Mire számít a következő években az MMESZ elnökeként?
– Az teljesen nyilvánvaló, hogy a hagyományos energetikában alkalmazott eszközrendszer nélkül – beleértve az atomenergia alkalmazását is – még belátható ideig nem létezhet működő nemzetgazdaság. Minden országban stratégiai szegmens az energetika és a rá épülő – nálunk sajnos érdemtelenül elsorvasztott – high-tech energetikaigép- és -műszergyártás is. Nagyon fontos az energetika és a hozzá kapcsolódó stratégiai iparágak transzparens és normatív viszonyok között történő, az adott ország érdekeivel harmonizáló érdekérvényesítése. Ugyanakkor az a fajta erős és koncentrált, de egyoldalú lobbitevékenység, ami Magyarországon folyik, ma már mind az ipari, mind pedig a lakossági energiafogyasztókat hátrányosan érinti. A szabadpiaci energia és a vezetékes szolgáltatások árainak alakulása miatt az elmúlt években a gazdaság versenyképességének csökkenése is látható volt. Ez nem egészséges. Mivel mi ezekre a folyamatokra igyekszünk rámutatni, jó személyes kapcsolataink mellett a neheztelés jeleivel is találkozunk. Nem lesz könnyű dolgunk, ezért szeretnénk elérni az érintettek összefogását, hatékonyabb érdekérvényesítését.
Willin-Tóth Kornélia