Legtöbbször csak a túlélésre elég a magyar sportolók keresete és szociális biztonságot nemigen nyújt, a kevésbé eredményesek különösen nehéz helyzetben vannak.
Ma Magyarországon négyszáz olimpiára készülő sportember közül csak százan mondhatják el magukról, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkeznek – mondta a NAPI Gazdaságnak Gémesi György, a Magyar Vívószövetség elnöke.
A labdajátékok esetében a hivatásos jogviszony jellemző, míg az egyéni sportágakban szinte kizárólag amatőrök találhatók. Komoly probléma, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok nem rendezettek: a legtöbb magyar sportoló egyetlen jövedelme az élsportolókat támogató Gerevich-ösztöndíj, amely adott esetben a mindennapi megélhetést biztosítja, ám szociális biztonságot nem nyújt. Ha a sportoló megsérül, tb-re nem jogosult pusztán az ösztöndíj révén és a nyugdíjba beszámítható munkaideje sem nő. A kajak-kenu szakágban mindenki amatőr sportoló, a sikeres versenyzők legtöbbjének nincs munkaviszonya, mivel csak így részesülhetnek a Gerevich-ösztöndíjból. Egyesületen belül amatőr sportszerződéssel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy bár fizetést nem kapnak, a szövetség a sporttevékenységgel kapcsolatos költségeiket megtéríti és jogosultak az eredményességi jutalomra. Még nehezebb helyzetben vannak a kevésbé eredményes sportolók, hiszen ők az eredményeik alapján nem tudnak pénzhez jutni. Előfordul, hogy ők sportágtól független területen munkaviszonyt létesítenek – tudtuk meg Horváth Máriától, a Magyar Kajak-kenu Szövetség jogászától.
A sportolók jövedelmüket egyéni és szövetségi szponzorációs szerződések segítségével egészítik ki. Bár a magyar kajak-kenuban a „második vonal” is igen erős, foglalkoztatási szempontból ez a réteg nem problémás, hiszen zömmel fiatalokból – középiskolásokból, főiskolára, egyetemre járó diákokból – áll, akik rendelkeznek tanulói jogviszonnyal.
Willin-Tóth Kornélia