Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt öt évben folytatott monetáris politika sikerét jelzi az árstabilitás fokozatos elérése, az eredmények fenntartását azonban elsősorban az erőteljesen expanzív fiskális politika és a kiigazítás halogatása akadályozta meg – idézte tegnap Szapáry György tanulmányát a Pénzügyi Szemléből az MTI-Eco. A jegybank alelnöke szerint 2003 második felétől a magyar gazdaság ugyan rendkívül kedvező globális környezetben működött, ezt a „kegyelmi” állapotot – amit az alacsony globális piaci hosszú hozamok és a kockázati felár csökkenése jelentett – azonban nem használta fel költségvetési pozíciójának javítására. Ellenkezőleg: a kedvező külső finanszírozási kondíciók erőteljesen expanzív fiskális politikával társultak – mutat rá. Miután pedig a legnagyobb központi bankok 2005–2006-ban kamatemelésbe kezdtek, a kockázati étvágy a feltörekvő piacok iránt csökkenni kezdett. Így a 2006-ban elindult kiigazítás már sokkal kedvezőtlenebb nemzetközi környezetben fogja elérni negatív keresleti hatásának csúcsát.
Kevésbé expanzív fiskális politikával, illetve korábban végrehajtott hiánycsökkentő intézkedésekkel jóval kisebb kiigazításra lenne szükség, ami alacsonyabb kereslet-visszaesés és növekedési áldozat mellett lenne végrehajtható. A jegybank alelnöke bírálja, hogy a kiigazító lépések jelentős részben a költségvetés bevételi oldalára irányulnak és komoly inflációs hatással járnak, míg a kiadási oldalt érintő intézkedések hosszú távú fenntarthatóságát a szakember megkérdőjelezi.
