A Magyar Kórházszövetség legutóbbi, a 2005-ös évre vonatkozó felmérése szerint a válaszadó 75 hazai kórházzal szemben mintegy 3,2 milliárd forintra rúgott a biztosítási kárigény a bejelentett, folyamatban lévő perekben. Elenyésző volt azon intézmények száma, amelyeknek a törvényi előírással ellentétben nem volt érvényes biztosításuk. A legnagyobb kockázattal a szülészet, az ortopédia, a traumatológia és a sebészetek üzemeltetése jár. A biztosítási díj a válaszoló intézmények harmadánál 100 százalékkal, 10 százalékánál 30 és 100 százalék közötti mértékben emelkedett, de nőtt az évekig elhúzódó perek és az intézmények önrészének aránya is.
A helyzet csak romlik, véleményem szerint mostanra a kártérítési igények összege és a díjak tovább növekedtek, ráadásul az ügyvédek még üzletet is csinálnak az egészségügyi biztosításból – véli Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke, az Uzsoki utcai kórház főigazgatója.
A szakember szavai alátámasztják azt a nemzetközi tendenciát, amely szerint világszerte gondokkal küzd az egészségügyi felelősségbiztosítások piaca: szaporodnak a műhibaperek, emelkedik a kártérítési összeg és számtalan jogász specializálódik erre a területre.
Évente hozzávetőlegesen 300 kártérítési per indul Magyarországon az egészségügyben. Az elvesztett perek finanszírozását a biztosítók általában mind esetszámban, mind az egyes esetekre jutó összeget tekintve is maximálják. A kórházszövetség felmérésében közreműködő tagintézmények 2005-ben összesen 415 millió forint biztosítási díjat fizettek, ami átlagosan 5 millió forintot jelent, de információink szerint a nagyobb kórházak akár ennek négy-hatszorosát is kénytelenek letenni a biztosítótársaságok asztalára.
Golub Iván szerint továbbra is szükség lenne egy olyan rendszerre, amelyben a finanszírozó, a tulajdonos, az állam vagy az ágazat vezetése, a kórházak és a biztosítók közösen viselik a kockázat terheit, hiszen – mint mondta – a perek döntő többsége nem személyekhez, egyes orvosokhoz, hanem eseményekhez kötődik. Gyakran az egész rendszer hibás működése, az alulfinanszírozottság vezet a kártérítési összegek megítéléséhez – ezt pedig végül a kórházak fizetik meg.
Willin-Tóth Kornélia