Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Idén eddig a bányászatban dolgozók tekinthetik magukat a fizetési verseny nyerteseinek: az első tíz hónapban átlagosan 15 százalékos bruttókereset-növekedést regisztrált náluk a statisztikai hivatal. Az ágazatra jellemző átlagosan bruttó 183 502 forint amúgy egyáltalán nem tartozik a kiugró fizetések közé, kevesebb mint 17 ezer forinttal haladja csak meg a nemzetgazdasági átlagot. Egy pénzügyes például 210 ezer forinttal nagyobb adó- és járulékalappal rendelkezik, mint az átlag. A pénzügyiek körében jegyezték fel egyébként a harmadik legmagasabb dinamikát, és erre a területre jellemző a legnagyobb, háromszoros eltérés is a fizikai és a szellemi foglalkozásúak bruttó keresete között – kell-e mondani, az utóbbiak javára. Az eltérés a bányaiparban durván kétszeres, és itt sem a fizikaiak állnak jobban az összevetésben.
Úgy tűnik, az idei a leszakadónak gondolt ágazatok éve lesz, mivel szép növekedést ért el a textilipar is, ám máris visszazökkenünk a valóságba, ha figyelembe vesszük, hogy itt egy átlagos adóalap alig valamivel több mint 93 ezer forint: ennél kevesebbet senki sem keres a nemzetgazdaságban. Még tisztább képet kapunk, ha figyelembe vesszük, hogy a textiliparban (no meg a bányaiparban) nemhogy nőne a foglalkoztatottak száma, de egy év alatt 10 százalék körüli leépítések történtek. Amennyiben ez javarészt az alacsonyabb fizetéssel rendelkezőket érintette, akkor már nem is fest olyan jól a 12,9 százalékos átlagos bruttókereset-növekedés, hiszen ily módon nem a bérfejlesztések, hanem a mintában maradó magasabb jövedelműek húzzák felfelé a mutatót.
Mindezt figyelembe véve, óvatosan kell bánnunk a bérlista alján található ágazatok megítélését illetően is. A bérstatisztika alapján idén a legkevesebb okuk az örömre az élelmiszer- és italgyártók, illetve a dohánytermékeket előállítók alkalmazottjainak, valamint a szociális ellátásban és az „egyéb közösségi, személyi szolgáltatásban” dolgozóknak van. Az élvezeti cikkek gyártóinál súlyosbítja a helyzetet, hogy létszámuk is apadt az egy évvel korábbihoz képest – az adatokból azonban az derül ki, hogy arányaiban több szellemi foglalkoztatottól (vagyis jól fizetett szakembertől) búcsúztak, mint fizikai munkástól. Tehát itt is közrejátszhatott a fizetési különbségekből és a létszám összetételéből fakadó torzítás.
Az összes ágazat közül a legmagasabb bruttó átlagkeresettel a már említett pénzügyesek rendelkeznek, a részhalmazok közül a fizikai munkásoknál a közműszolgáltatóknál fizetnek a legjobban, míg a szellemieknél újfent a pénzügyes világ vezet. A sor végén a textilipar áll, egyedül itt fizetnek kevesebb mint 100 ezer forintot. Lényegében a középfokú minimálbért lehet megszerezni fizikai munkásként az erdőgazdálkodási ágazatban, szellemiként pedig a szociális ellátás fizet a legrosszabbul.
