Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a rendszerváltás kezdetétől 2006. június 30-áig 603 kilométernyi gyorsforgalmi utat – 27 szakaszban – adtak át; ebből egy szakasz épült ppp-konstrukcióban, nyolc koncessziós formában, 18 pedig állami finanszírozásban. A fejlesztések előkészítését és azok építtetését 2000-től a Nemzeti Autópálya (NA) Zrt. látja el, a társaság 2000–2005 között 640 milliárd forint hitelt vett fel. A hitelek növekedése együtt járt a kamat és a bankköltségek emelkedésével, mindez pedig drágította a finanszírozást – vélik legújabb jelentésükben a számvevők. Az NA hiteleinek 11,2 százalékát áthidaló hitelek tették ki, amelyekre a finanszírozási források késése miatt volt szükség. A lejárt számlatartozások miatt 2006 júliusában az NA-hoz benyújtott késedelmikamat-igény 208,7 millió forint volt.
Egy másik hiányosságot az M6-os érdi tető–Dunaújváros közötti szakaszának vizsgálata során talált az ÁSZ. A beruházás ppp-konstrukcióban való megvalósításról szóló döntés előtt nem, csak a koncessziós és a hitelszerződések megkötése után készült gazdaságossági számítás a projektről, egy külső cég bevonásával. A gazdasági tárca ugyanis – állítása szerint – nem rendelkezett ehhez szükséges szakemberekkel.
2005 tavaszán a GKM megpróbálta a beruházásokat magántőke bevonásával megvalósuló programutakra és a költségvetésből finanszírozottakra bontani. Az előzőek esetében az építtető továbbra is az NA maradt, a beruházói és üzemeltetői feladatokat pedig az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. látja el, és a beruházó az építtetőnek a programutak szerződéses árán felül annak 1 százalékát bonyolítói díjként fizeti ki. Az ÁSZ szerint ezzel nőtt az ilyen útszakaszok beruházási költsége. Az ÁAK 2006. szeptember 29-éig 988,7 millió forintot fizetett bonyolítói díjként az NA-nak, 2006 végéig pedig további 564 millió forint kifizetése várható.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a koncepciók folyamatos változása miatt 1,8 milliárdot elbukott az állam a programutak finanszírozásához tervezett, ám végül meghiúsult kötvénykibocsátása miatt. Az elmaradt kötvénykibocsátással összefüggésben felmerült költségek az idén szeptember 21-éig 1,8 milliárd forintot tettek ki, ebben jogi, pénzügyi és műszaki tanácsadás, szakértői díj és egyéb szerepelt. (A NAPI Gazdaság értesülése szerint a kibocsátást szervező konzorcium – amelynek tagja volt a Deutsche Bank és a Citigroup – szerződésében az állt, hogy amennyiben eredményes lesz a kibocsátás, akkor az annak megfelelő sikerdíjban részesülnek, ha pedig nem jön létre az ügylet, a megrendelő állja költségeiket.)
