Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Visszásságok vagy éppen visszaélések az élelmiszeripar mellett előfordulnak az élelmiszereket előállító üzemek alapanyagát megtermelő mezőgazdaságban is. Növényvédelmi szakmérnökök a megmondhatói, milyen nagy arányban használnak fel például növényvédő szereket helytelen túladagolással ma Magyarországon. Ennek egyik oka nem is a nagyobb haszon reménye, hanem a tudatlanság. Az elhibázott kárpótlás nyomán sokan jutottak úgy néhány parcellához, hogy azt sem tudták, mi fán terem a gazdálkodás. A gabonát még meg lehet termelni így valahogy – persze ehhez sem árt a szaktudás –, de a zöldségfélékhez, gyümölcshöz puszta jóindulatból is könnyű majdhogynem mérgező mennyiségű növényvédő szert használni.
És akkor még nem is beszéltünk a virágzó zöldség-feketekereskedelemről, a hamis címke mellett a hamis számlákról, az élelmiszerek eltarthatóságáról, szükség esetén megfelelő hűtéséről és egyéb, a minőséget garantáló feltételekről... Nevüket gondosan titkoló cégvezetők szerint senki sem tudhatja, hogy egyetlen tételhez kiállított számlával a valóságban hány szállítmány sertéshús kerül be egy feldolgozóüzembe. Egy ilyen „sokszállítmányos” üzlet esetében gondolhatja valaki komolyan azt, hogy valóban vissza lehet keresni „a farmtól a fogyasztóig” elv alapján azt, hogy a disznót hol hizlalták? Nyilvánvalóan ott, ahol a kupeceknek aznap éppen a legolcsóbb volt.
A húsiparnak magának kellene megpróbálni kiszűrni a feketevágókat, feldolgozókat, ahogyan a baromfisok nekikezdtek. Úgy vélték ugyanis, kár az állami gépezetre várni mindenben, hiszen a feketepiac a valódi piacot, a tisztességes vállalkozások lehetőségeit rontja, veszélyeztetheti akár a jövőjüket is.
Más kérdés, hogy a stiklik fölött nemcsak a könnyebben lebuktatható kisebb, hanem a nagyobb piaci szereplők esetében sem lenne szabad szemet hunyni.
Sohasem.
