Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokan nem igazán értik, miért kell támogatnia a társadalom többségének egy kisebbséget. Nekik lehet újdonság, hogy szakmai körökben általában úgy vélik: a „gazdák” demonstrációját most piaci okok nem magyarázzák, hiszen a sertésnek jó ára van, a támogatások pedig nőnek. Az árnyaltabban vélekedők szerint az elégedetlenséget szakmai vagy politikai választóvonal mentén kicsik és nagyok érdekellentétére lehet visszavezetni. A kis gazdálkodóknál hatékonyabbak a közép- és nagyüzemek, de egy piacgazdaságban mindegyikre szükség van – állítják.
Magyarországon viszont – akinek nem inge, ne vegye magára – sok gazdálkodó egyszerűen nem végzi jól a dolgát, függetlenül attól, hogy szimpatizánsa-e valamely politikai áramlatnak vagy sem. Aki a termeléshez ért, nem tud eladni, a szövetkezés megannyi erőfeszítés dacára gyerekcipőben jár, és még lehetne sorolni a bajokat.
Kezdve mindjárt a földdel. Az elhibázott kárpótlás nyomán elterjedt haszonbérlet díja „elviszi” a földalapú támogatást, ezt bele is kalkulálják a bérleti díjakba. Föld nélkül nem könnyű talpon maradni, ezért sem mindegy tehát, kié lesz a föld – hosszabb távon is. Ez persze politikai kérdés. A politika azonban sokáig félt kimondani, hogy sokaknak a mezőgazdaságban nincs jövője, végül a felelősséget rákente az EU-ra. A piaci szereplők közül sokan mégsem adják fel a reményt.
Ám az esélyhez nem elég várni a „sült galambot”, a megoldást az EU-tól, az államtól követelni. A gazdálkodóknak is tenniük kell valamit a siker, a jövő érdekében. Fejleszteniük kell például, kihasználva a különféle pályázati lehetőségeket.
Dolga az államnak is van. Nem a támogatások – ezek jó része már „uniós szabvány” –, hanem a részletek, például a szektorsemleges szabályozás, a jövőkép terén. Nem mindenki bírja a versenyt, közülük pedig nem sokakat képes felszívni az ipar, a város. Alternatív programok kellenek hát, amelyek az agrárgazdaságból kihullóknak megélhetést kínálnak. Helyben, érdemben.
