Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A visegrádi négyek közül szinte már csak Szlovákia tesz tényleges erőfeszítéseket azért, hogy bevezethesse, mégpedig minél előbb az eurót. Pozsony már 2005 novemberében megtette a legnagyobb elkötelezettséget jelentő lépést, amikor csatlakozott a fizetőeszközét az euróhoz kötő árfolyam-mechanizmushoz, az ERM–2-höz. Itt a maastrichti feltételek szerint legalább két évet kell eltölteni, Szlovákia viszont korábban 2009. január 1-jét deklarálta célszámként, s ezen az ERM–2 kötelmeinek vállalása után sem változtatott. Pozsony akkor elég jól állt a többi kritérium teljesítésével is: államadóssága meg sem közelítette – azóta sem – a megengedett mértéket, vagyis a GDP 60 százalékát, GDP-arányos költségvetési hiánya már tavaly a 3 százalékos plafon alatt maradt és a 2,6 százalékos idei célszám se került komoly veszélybe, még a kormányváltás után sem. Nagyobb a gond az inflációval: a csatlakozáskor legfeljebb 1,5 százalékkal haladhatná meg az eurózóna három legalacsonyabb országos rátáját, ami sokáig teljesíthetőnek látszott, ám az utóbbi hónapokban ez megváltozott: augusztusban már 5,1 százalék volt a szlovák ráta, miközben az eurózónáé 2,3-re süllyedt, s a prognózisok e trend folytatódását ígérik. Ennek megfékezését is szolgálta a szlovák jegybank tegnapi döntése: szemben az általános várakozásokkal (tartás), a júliusi 50 bázispont után újabb 25-tel, 4,75 százalékra emelték az irányadó kamatot. Az uniós standard szerinti 2006-os inflációt a jegybank most 3,9 százalékra várja (az eredeti célszám 2,5 százalék volt), előrejelzése szerint 2007 végére 2,8 százalékra eshet vissza.
Csehország tavaly ugyancsak nyugodtan beléphetett volna az ERM–2-be, hiszen a többi feltételt is teljesítette, ennek azonban nem érezte szükségét, maradva a 2010-es céldátumnál. Az idén kialakult kormányzati patthelyzet ismeretében azonban egyre kevésbé biztos a menetrend szerinti csatlakozás, részben azért, mert az egymásra licitáló politikai oldalak felpuhítják a jóléti kiadásokkal amúgy is bőkezűen bánó büdzsét. Az október 4-i parlamenti megerősítésre váró kisebbségi kormány által hétfőn elfogadott jövő évi költségvetési tervezet a legjobb esetben is 4 százalékos GDP-arányos hiánnyal számol – ez akkor jöhet be, ha befolyik a CEZ villamos művek részleges privatizációjától várt bevétel, ám maga az ügylet is heves politikai viták tárgya. Arra sincs garancia, hogy a deficit nem duzzad még tovább, mert még ha újabb előrehozott választásokkal próbálnak is kormányképes koalíciót összehozni, akkor sem valószínű, hogy belátható időn belül hozzáfognának a nagy elosztó rendszerek reformjához.
Lengyelországban csak annyival egyszerűbb a helyzet, hogy nincs hivatalos eurócéldátum; az egymást váltó kormányok általában csak abban értenek egyet, hogy a közös pénz bevezetéséről népszavazással kell majd dönteni. Az inflációs és az adósság/GDP feltételt illetően egyébként jól állnak, a költségvetési hiány azonban még jövőre is bőven kiveri a 3 százalékos plafont (tavaszi brüsszeli becslések szerint 4,1 százalék lesz).
