Az Európai Bizottság (EB) tegnap lényegében jóváhagyta a magyar konvergenciaprogramot, amely szerint az államháztartási hiány 2009-re közelíti meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, vagyis az euró bevezetésének egyik feltételét. A korábbi, Brüsszel által elutasított magyar konvergenciaprogram 2008-ra tette a deficit elfogadható mértékű lefaragását, de mivel az idei hiány eléri a 10,1 százalékot, a bizottság szükségesnek látta a határidő meghosszabbítását. Egy másik fontos kritérium, az államadósság 2009-ben fordul vissza az emelkedő pályáról (akkor a GDP 70,4 százalékát éri el); Brüsszel úgy véli, hogy ezzel egyszersmind véget ér az utóbbi évek növekedési sorozata (az adósság 2008-ban tetőzik, 72,3 százalékon).
Az éppen egy esztendeje tartó kálvária közben most első alkalommal nyilatkozik pozitívan az Európai Bizottság, amely lényegében reálisnak véli a kormány programját, de értékelését még az uniós pénzügyminisztereknek is jóvá kell hagyniuk. Ők várhatóan október 10-i luxemburgi találkozójukon foglalkoznak a magyar büdzsé helyzetével. Joaquín Almunia, a pénzügyekért felelős EB-tag a bizottság strasbourgi ülésén méltatta, hogy a magyar kormány konkrét intézkedéseket határozott el, illetve tett, mindazonáltal – hangsúlyozta a biztos – jelentős kockázati tényezőkkel is számolni kell. A bizottság továbbra is figyelemmel követi a magyar helyzetet, ellenőrzi, hogy az elhatározott intézkedéseket valóra is váltják-e.
Az EB-értékelés megállapítja, hogy a költségvetési hiány 2001 óta növekszik aggasztó mértékben, s különösen az utóbbi években ugrottak meg a közkiadások és roppant nagyvonalú volt a közalkalmazottak béremelése. A büdzsé kisiklását az EB a költségvetés túl derűlátó tervezésével magyarázza, és további okként említi a túlköltekezést, az adócsökkentést és a reformok hiányát. Mindez a külső egyensúly romlásához vezetett; míg a külföldi eladósodás 2001-ben a GDP 20 százalékát, addig 2005-ben a 30 százalékát tette ki és egyedülállóan magasak lettek a kamatok is – összehasonlítva az új tagországokéval.
A bizottság optimistának tartja a gazdasági növekedés 2009-re jósolt ütemét és az inflációs kalkulációt. Mindezekkel együtt 2009-re megvalósítható a tervezett, 3,2 százalékos GDP-arányos deficit, ami ugyan meghaladja a 3 százalékos referenciaértéket, ám a stabilitási és növekedési megállapodás tavalyi felülvizsgálatakor a tagállamok úgy döntöttek, hogy indokolt esetben beszámíthatóvá válnak az úgynevezett strukturális reformok (így Magyarországon a nyugdíjreform), és ezzel lehet néhány tized százalékot nyerni.
Néhány további kockázati tényezőt is megemlít az EB-értékelés. Így a 2008–2009-es bevételi oldal optimistának tűnik, különösen abból a szempontból, hogy a kormány jobb foglalkoztatási mutatókkal számol, jóllehet a takarékos államháztartás nem éppen ebbe az irányba mutat. Felhívja a figyelmet a költségvetési kiadások hagyományosan gyenge intézményi ellenőrzésére is. És végül, a közkiadások kordában tartását – hosszabb távon – nehezítheti a lakosság korosodása, ami a nyugdíjkiadások jelentős terhét vonja magával.
