Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az elmúlt hetek kormányzati nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy néhány éven belül a korábbi tervekkel ellentétben mégsem vezetik ki az iparűzési adót az önkormányzati finanszírozási rendszerből. Hogyan érinti ez a változás Nyíregyházát?
– Ha a kormány és a parlament úgy dönt, hogy kivezeti az iparűzési adót (ipa), és ennek pótlásaként megemel valamilyen más adót, amelyet alanyi jogon megkapnak az önkormányzatok és ez nagyságrendjében akkora, mint a mai iparűzési adó, akkor Nyíregyháza nem tiltakozna a lépés ellen. Nem ragaszkodom ugyanis ahhoz, hogy külön adóhatóságot működtessünk. Gondoljunk csak bele: ha külön adóhatóságot működtet az APEH, a város és a megyének is van illetékhivatala, akkor egy vállalkozónak három helyre kell elmennie, hogy beszerezzen bizonyos igazolásokat. Tehát ha a változás egyszerűsítést és olcsóbb működést hoz, akkor támogatom. Az ipa pótlás nélküli kivezetése ugyanakkor a nagyvárosok és iparosodott városok esetében a csőddel lenne egyenlő. Ez a fedezete például a felvett hiteleknek.
– Megfelelő pótlást jelentene-e az ingatlanadó általános bevezetése?
– Nyíregyháza azon kevés települések egyike, ahol már van forgalmiérték-alapú ingatlanadó. Meggyőződésem, hogy minden város esetében szükséges lenne ezt kivetni. De nagyságrendjében ez nem jelent akkora bevételt, amivel ellensúlyozni lehetne az ipát. Elszalasztottunk egy nagy lehetőséget: a magánszemélyek ingatlanadóját a személyi jövedelemadó csökkentésével egy időben kellett volna bevezetni. A két adóreform összekötése az egyetlen útja, hogy az emberek elfogadják a jövedelemátcsoportosítást.
– Korábbi lakásügyi kormánybiztosként nem érzi-e úgy, hogy lefokozták a lakáspolitikát a kormányzati struktúrában?
– Már kormánybiztosi kinevezésem után is kaptam jelzéseket az ingatlanszakma részéről, hogy túlságosan előtérbe toltuk a kérdést. A magyar lakásállomány megfelel az európai átlagnak, tehát nem lakáshiány van Magyarországon, hanem strukturális problémák vannak. Nagyon kevés a bérlakás és a szükségesnél kisebb hangsúlyt kap a lakásfelújítás. A Fidesz-vezetésű kormánytól megörökölt helyzetben az előző ciklusban szűk volt a mozgásterünk. Az elfogadhatatlan hatású személyi jövedelemadó-kedvezmények esetében például megpróbáltuk igazságosabbá tenni a rendszert. De összességében úgy érzem, hogy helyesebb lett volna más területekhez képest kevésbé előtérbe tolni a lakáspolitikát.
– Tekintettel a kiigazítási programra, akár indokolt is lehet a lakáspolitika alacsonyabb polcra helyezése, mivel a reálkeresetek csökkenése valószínűleg a lakások iránti keresletet is visszaveti.
– Valószínűleg kevesebb lakás épül ebben a ciklusban, mint az előzőben. Pozitív fejleménynek tartom ugyanakkor, hogy nem áll le a panelprogram. A kormány kiemelt ügyként kezelte a panelfelújítást, az építőipari kapacitások szűkössége miatt ugyanakkor keresleti piac alakult ki, és 20 százalékkal felmentek az árak. Tehát megfelelő ütemben, egy tízéves program keretében kellene kezelni a panel- és kiemelten a bérlakásproblémát. Szükséges lenne ehhez a lakbérek adóztatásának megszüntetése. Az állam nem hajlandó lemondani erről az érdemben nem létező bevételi forrásról, emiatt ugyanakkor nem tudunk jól működő lakbértámogatást kialakítani. A bérbeadónak ugyanis szerződést kellene kötni, az adózási kötelezettség miatt azonban erre nem hajlandó, enélkül pedig nem tud megmozdulni a piac.
