Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Látva az újratermelődő költségvetési egyensúlyi problémákat, a Pénzügyminisztériumban elindult egy fiskális szabályrendszer megalkotásának előkészülete – jelentette ki a Bathó Ferenc, a tárca főosztályvezetője a Magyar Közgazdasági Társaság 44. közgazdász-vándorgyűlésén. A nyíregyházi rendezvényen a PM nem hivatalos álláspontját kifejtő Bathó szerint a társadalom elöregedése és más kedvezőtlen tendenciák miatt egy kétharmados költségvetési „rendszertörvényre” lenne szükség. Ez a szabályozás az államháztartási törvény azon ma is meglévő elemeit tartalmazná, amelyek plafont szabnak egyes kiadási tételeknek.
Az új szisztémában csak olyan új feladatokat határozhatna meg a T. Ház, amelyek költségeit egy másik területről teremtik elő. A tavaszra időzített szaktörvényi szavazásokat ezt követően ősszel vezetnék át a költségvetési törvénybe. Be kellene vezetni egy félszázalékos szabályt is, amely szerint a költségvetési tervezés alapját jelentő makropályát a kutatóintézetek és/vagy elemzők prognózisának konszenzusához képest kellene fél százalékkal pesszimistábbra tervezni. Így amikor például a növekedési előrejelzések átlaga négyszázalékos, a PM-nek kötelező lenne 3,5 százalékkal számolni hivatalos dokumentumaiban. Bathó szerint a költségvetési és zárszámadási törvények átláthatatlansága miatt érdemes lenne áttérni a program-költségvetési rendszerre. E szerint az országgyűlés csak a pénzek elosztásának elveiről és a főbb programokról döntene, de nem határozna meg például konkrét elkerülő utakra lebontott összegeket. A parlamenti vita így 40–50 kiemelt programról szólna, míg a 200–300 középszintű programhoz felelősöket rendelnének, akárcsak az 1500–2000 részprogramhoz. A rendszer előnye lenne a felelősök elszámoltathatósága a teljesítménymutatók használatával. A teljes reformprogram kivitelezéséhez 3-4 évre lenne szükség – vélekedett Bathó.
