A nyár „második félidejére” teljes gőzzel beindult a magyarországi fesztiválszezon: egymást követik – olykor némi időbeli átfedéssel – az olyan hagyományos események, mint a Művészetek Völgye, a Sziget-fesztivál, a BudaFest, a Haydn-fesztivál, közéjük ékelődik kakukktojásként a Forma–1. Utóbbi annyiban mégis illik a sorba – sőt bizonyos értelemben az első hely is megilleti –, hogy vitathatatlanul a legfontosabb mágnesnek tekintendő, már ami a jó sokat költő külföldi turistákra gyakorolt vonzerőt illeti. Az érkezők létszámát tekintve erősen versenyben van vele a Sziget, ahol a szervezők az idén szeretnék megismételni a tavalyi 385 ezres nézőszámot – még ha az idei újdonság, a hazamenős hetijegy egyelőre a jelek szerint nem váltotta is be a hozzá fűzött reményeket és ha a focivébében kimerült németek egyelőre nem tolonganak is a megszokott mértékben. A szálláshelyek statisztikáiban kevéssé hagy nyomot a fesztiválközönség – nem úgy, mint a Forma–1 esetében –, de az államnak közvetve így is megéri az események támogatása. Van, amikor elsősorban az imázsjavítás és más közvetettebb hatások miatt, máskor azonban szinte azonnal: a Sziget például alig több mint százmilliós támogatás mellett milliárdokat hoz a konyhára. Megéri az „egy hét együttlét” a vállalkozóknak is: a kitelepülők, ha név nélkül is, de egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy érdemes vállalni az ezzel járó költségeket, mert nagyon jól lehet keresni, emellett növelni lehet az ismertséget egy fontos vásárlóközönség körében.
