Nagyon kevés a gazdasági szereplők rendelkezésére álló idő az új szabályokra való felkészülésre, különösen a 2006. szeptember 1-jén hatályba lépő módosításokat illetően – véli Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers adópartnere. A szakértő szerint aligha lesznek hibátlan bevallások a következő bevallási időszakban, nem beszélve a könyvelő- és bérszámfejtési programoknak az új adómértékekhez való igazításáról. Ez utóbbi szükséglet azért jelenthet különösen nagy problémát, mivel az egész országban egyszerre jelentkezik ilyen igény a szeptemberi határidőig.
A magánszemélyek négyszázalékos különadója voltaképpen 40 százalékos szja-kulcsot jelent a 6,05 millió éves járulékplafon felett keresők számára, a cégek közül pedig különösen a most jelentős adókedvezményben részesülőket érintheti ez érzékenyen. Erdős szerint az 5–10 évre szóló kedvezményeket a társasági adó 80 százalékáig lehet igénybe venni, így a jelenleg voltaképp 3,2 százalékos nyereségadót fizető cégeknek a 4 százalékos szolidaritási adó a terhek megduplázódását jelenti. A szakértő hozzátette: ez ebben a formában alig száz vállalatot érinthet, ám ezek jelentős adóerővel és alkalmazotti létszámmal rendelkeznek.
Komoly tétel a telefonköltség
A céges telefonáfa javasolt elszámolását a PWC szakértője meglehetősen aránytalannak találja. Az áfatörvény tervezett módosítása szerint ugyanis a cégek ezentúl választhatnának, hogy tételes híváslistát vezetnek, amelyből kigyűjtik a magáncélú beszélgetéseket, s ezeket természetbeni juttatásként számolják el, vagy az össz-telefonköltség 20 százalékát adózzák le a természetbeni juttatások szeptembertől 10 százalékponttal, 54 százalékra emelkedő mértékével. Erdős úgy véli, a több száz embert foglalkoztató cégeknek komoly tétel a telefonköltség 20 százaléka, ám az aligha képzelhető el, hogy minden magánhívást ki tudjanak gyűjteni úgy, hogy évek múltán az adóhatóság egy magánhívásnak titulált beszélgetésre hivatkozva ne állapítsa meg a teljes kiadás 20 százalékára az adóhiányt.
Csökkenő bevétellel
elkerülhető a minimumadó
A társaságiadó-törvényben a legjelentősebb módosulást a minimálisan elvárt adó bevezetése jelenti – ezzel párhuzamosan ugyanez az adóalap fellelhető az egyéni vállalkozókra vonatkozóan az szja-törvényben is. A nyereséget nem produkáló társaságoknak az eladott áruk beszerzési értékével csökkentett bevételük 2 százaléka után kell majd megfizetni 2007-től a 10, illetve 16 százalékos társasági adót. Ezalól az előtársasági adóévben és az azt követő adóévben működő cégek képeznek kivételt, valamint szintén mentesülnek a minimumadó alól azok, akik bevétele a tárgyévben nem éri el a megelőző év bevételének 75 százalékát vagy elemi kár érte a tárgyévben vagy az azt megelőző esztendőben (mentesülnek az adó alól egyebek mellett az alapítványok, közalapítványok, valamint a felsőoktatási intézmények). A jogalkotók tehát csupán a cégek működésének első egy-két évében „hiszik el”, hogy valóban veszteséggel is üzemeltethető a vállalkozás.
A fejlesztési adókedvezmények esetében könnyítést tartalmaz a módosítás, ez a minimálisan felveendő foglalkoztatottak számának mérséklését, valamint a de minimis támogatásoknál a küszöbérték 5-ről 6 millió forintra való emelését jelenti. Adminisztrációs nehézséget okozhat viszont az, hogy a jövőben a nagyvállalatok csak új eszközberuházás esetén részesülhetnek kedvezményben (eddig 20 százalékig a felújított eszközöket is engedte a szabályozás), míg a direkt állami támogatások esetében nincs ilyen kikötés, így a kedvezmény kiszámításakor eltérő lesz a vetítési alap.
Házipénztár
A házipénztár megadóztatásáról szóló javaslat szerint a napi készpénz-záróegyenleg átlagos értékének a napi készpénzforgalom (pozitív és negatív forgalom összege) átlagának kétszeresével csökkentett része képezi az adóalapot. Az így kalkulált napi záróegyenleg összege a javaslat szerint a pénzügyi szolgáltatási tevékenység céljából tartott pénzkészlettel csökkenthető. Ezzel gyakorlatilag kizárja a jogalkotó a bankokat a kötelezettek köréből, a kereskedő cégek szükséges készpénzállományát a kétszeres szorzóval veszi figyelembe, az így adódó összeget pedig 20 százalékkal terhelné a javaslat. Az indoklás szerint az átlagosan felhasznált készpénz kétszeresét meghaladó összeg már nem tekinthető a társas vállalkozások készpénzforgalmához szükséges tételnek.
Ez a kormány szerint a vállalkozás vagyonát, egyes esetekben személyes célra felhasznált jövedelmet takar, ami pedig az Alkotmány értelmében megadóztatható. A társaságiadó-alanyoknak a házipénztáradót az adóévet követő 45. napig kell bevallani (a társaságiadó-bevallásban) és megfizetni.
Böröcz Petra