Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Lapértesülések szerint Molnár Lajos leendő egészségügyi miniszter és Kiss Péter kancelláriaminiszter a napokban találkozott a gyógyszergyártókkal. A hír igaz, a találkozón mindössze annyi történt, hogy a felek megegyeztek abban, hogy az év végéig hatályban lévő megállapodást betartják – mondta a NAPI Gazdaságnak Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke. Eszerint a gyártók év végéig 22,5 milliárd forintot fizetnek be a gyógyszerkasszába, továbbá a szubvencionált gyógyszerek termelői árához nem nyúlnak az év végéig.
A gyártók már korábban is jelezték, hogy hajlandóak tárgyalni egy hosszú távú megállapodásról, amely biztonságossá és kiszámíthatóvá teszi számukra a magyar gyógyszerpiacot. Kérdés, hogy ebből mi valósul meg, mivel a leendő miniszter nyilatkozatai alapján jelentősen átalakulhat a medicinák támogatási rendszere. Mivel az SZDSZ egészségügyi programjának kidolgozásában a szlovák egészségügyi reform szakemberei is részt vettek, elképzelhető, hogy a szlovák gyógyszerpiac mintájára változhat a magyar is. Északi szomszédunknál bevezették a receptdíjat – ez jelenleg vényenként fél euró –, és az OTC (nem vényköteles)-készítményekre vonatkozóan a szabad árképzést. Részben követhető példa lehet azonban a német rendszer is, ahol dobozonkénti díjat fizetnek a betegek – 5 és 10 euró közötti összeget –, ugyanakkor az orvosokra gyógyszerfelírási limit vonatkozik. Ha ezt a havi keretet átlépik, akkor a betegek nem kaphatnak támogatást a gyógyszerekre. A generikus program egyelőre Németországban sem túl sikeres: a betegek ugyanis ragaszkodnak a márkás és drága patikaszerekhez.
Magyarország mindkét példából meríthet; ám a legfontosabb elem az lenne, ha az orvos és a beteg már a kiváltás előtt tudná, mennyibe kerül egy-egy medicina – mondta lapunknak Mihályi Péter közgazdász. (Ennek elvileg már ma is így kellene lennie, hiszen az orvosok rendelkezhetnének árakat is tartalmazó gyógyszeradatbázissal.) Mihályi elmondása szerint egyrészt nem kellene a gyógyszerkasszát alultervezni, másrészt a szubvenciókat a népegészségügyi és hatékonysági szempontok szerint kellene meghatározni. Szóba kerülhet még az a megoldás, miszerint a patikák lefelé is eltérhetnének a termelői áraktól, az OTC-készítmények esetében pedig a kereskedelem liberalizációja, de csak akkor, ha ez a lakossági terhek csökkenését eredményezi – véli a szakember.
