Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Miért fontos a pártfinanszírozás átalakítása?
- A jelenlegi pártfinanszírozás a korrupció melegágya, amelynek újragondolása azt üzenné, hogy a politikai elit először önmagán kezdi a javítást. Csak egyszer kell belegondolni, vajon miért adnak a cégek brutálisan sok pénzt a pártoknak, és mit kértek érte cserébe. A kampányköltések jelentős része rekonstruálható: mi azt állítjuk hogy a két nagy párt a jogszabályok ellenére - óvatos becsléssel - 4-4 milliárd forintot költött a mostani kampányra. Emellett a kis pártok is jóval túllépték a törvény szabta határt.
- Melyek a leggyakoribb párttámogatási trükkök a cégek körében?
- A támogató megállapodik egy tanácsadó céggel, amely benyújtja a számlát. Az erre kifizetett pénz pedig felbukkan máshol. Az is gyakori, hogy a terembérleti, hirdetési, hangosítási vagy nyomdaköltségeket természetbeni juttatásként átvállalja egy párthoz közel álló magánszemély vagy szervezet - bár ez esetben legalább adóznak. Bizonyára vannak - táskás emberek - is, akik aktatáskában, nejlonzacskóban hozzák-viszik a milliókat.
- Milyen konkrét javaslatokat fogalmaztak meg a pártfinanszírozás átalakításáról?
- Szeretném kiemelni az állam szerepének újraszabályozását. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a minisztériumok - különösen a MeH és a gazdasági minisztérium - és az önkormányzatok közszolgálati feladatok ürügyén költségvetési pénzeket fordítanak kampánycélokra vagy pártpolitikai témájú közvélemény-kutatásokra. A gyakorlat egyébként az Orbán-kormánytól datálható, amit a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány jó tanítványként folytatott. A majdani szabályozással kapcsolatban kérdéses, hogy legyen-e felső limitje a kampányköltésnek, különítsük-e el a választási kampányt a normál üzletmenettől, szűkítsük-e az adományozási jogot. Meg kell határozni, hogy hol legyenek a kampányszámlák, adjunk-e külön ellenőrzési jogokat az Állami Számvevőszéknek, amely a jelenleg adott lehetőségeit sem használja ki. El kell gondolkodni azon is, hogy kik finanszírozhatják a kampányt: csak a költségvetés, vagy a magánszemélyek, esetleg a cégek is. A magánszemélyek kizárását nem tartanám szerencsésnek, mert azt a nézetet erősítené, hogy az embereket tartsuk távol a politikától.
- Mi a véleménye a gazdasági szereplők által kezdeményezett nemzeti kerekasztal-tárgyalásokról, a vita helye nem a parlamentben van?
- Alapvetően igen, de nem ellenzem, hogy legyenek egyeztető fórumok. Amit szívből utálok az - Sajó András találó kifejezésével élve - a változásipar. Lázas tevékenység látszatát keltve voltaképpen nem történik semmi. Nem szabadna visszatérni a dualizmuskori korporációk láthatatlan kormányzásához.
- Bár voltak példák az egyetértésre, a kormány és az ellenzék között több ciklus óta szünetel az érdemi párbeszéd. Lát ön esélyt - legalább az alapkérdésekben - az egyeztetésre?
- Nem vagyok jós, de érdeklődéssel várom, mikor jut el odáig az ellenzék, hogy felismerje saját érdekeit. Olyan kezdeményezéseket kellene tennie, amelyek például a nyilvánosságot, a kormány felelősségre vonását erősíthetik - ilyen lehetett volna az államtitoktörvény jobb módosítása. Kénytelenek vagyok arra gondolni, hogy azért nem érdekelte őket a kérdés, mivel saját hatalomra jutásukat valószínűsítették.
- Ön személyesen korteskedett Sólyom László köztársasági elnökké választásáért. Hogyan értékeli az elnök eddigi tevékenységét?
- Néhány kezdeményezését kifejezett rokonszenvvel fogadtam, de bizonytalanságot is láttam - főleg technikai megoldásokban. Azt gondolom, hogy az elnök egy új politikai felfogást képvisel, amelynek célja, hogy megújítsa a közpolitikát. A magyar közjogot a fantáziátlanság uralja, így nem könnyű hozzászokni ahhoz, hogy a köztársasági elnök viselkedése az alkotmányos keretek között eltér a megszokottól, akár mindegyik elődjéétől is. Az elnök alkotmányos elkötelezettsége miatt alaptalannak látom az elnöki hatalom esetleges kiterjesztésére vonatkozó félelmeket.
(Az interjú teljes terjedelmében a www.napi.hu-n olvasható.)
