A lisszaboni célokkal – a versenyképesség növelésével, a munkahelyteremtéssel, a legalább 3 százalékos gazdasági növekedéssel – mindenki egyetért, de mintha a megvalósításhoz hiányozna a megfelelő akarat – derült ki a múlt héten Budapesten tartott konferencián. Itt az ideje, hogy a lisszaboni stratégiáról kevesebbet beszéljenek, és többet cselekedjenek – mondta Anne-Marie Sigmundal, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke.
Az esemény közös nyilatkozat elfogadásával zárult, amelyet márciusban az Európai Tanács elé terjesztenek mint a civil társadalom véleményét a stratégiáról. A nyilatkozat legfontosabb megállapítása, hogy elfogadásuk után hat évvel a lisszaboni tanácskozás – annak idején jogosan ambiciózusnak nevezett – céljaihoz nem került közelebb Európa. A stratégiát nemcsak gazdasági reformprogramként kell bemutatni, hanem Európa jövőképeként, mely megoldási keretet kínál az uniót érő sokféle kihívásra. A konferencia résztvevői szerint ez olyan komplex társadalmi modernizációs projekt, amely magában foglalja a gazdasági, társadalmi és természeti környezet átalakítását, az ehhez szükséges forrásokkal együtt.
A sokféleképpen követhető célokat pedig helyi szinten kell olyan programokká lefordítani, amelyek egy közösség fejlődését segítik – vélik a résztvevők. Az európai intézményeknek minden döntésükkel a stratégia megvalósítását kell szem előtt tartaniuk és hatékony koordinációs szerepet kell betölteniük – mondta Kovács László uniós biztos. Alfred Finz, az osztrák pénzügyminisztérium államtitkára szerint a 3 százalékos gazdasági fejlődésnek még a felét sem éri el a közösség, így pedig egyre nehezebb a szociális biztonsághoz, a nyugdíjakhoz, az egészségügyhöz szükséges pénzeket előteremteni, ami viszont az európai szolidaritást veszélyezteti.
Vajnai Lajos