Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A párt- , illetve kampányfinanszírozás újragondolása gyakorlatilag a párttörvény megszületése óta napirenden van, ám a kétharmados jogszabály 1997 óta változatlan, a kampányok pénzügyi keretét pedig a rendszerváltás óta nem szabályozták újra. Bár az Állami Számvevőszék (ÁSZ) minden évben jelzi, hogy a pártok pénzügyi beszámolói és a mérlegbeszámoló elavult, a pártoknak nyújtott hozzájárulások (pénzbeli, nem pénzbeli) minősítése és fogalma bizonytalan, a gyakorlatban a pártok döntik el, mit tekintenek kampányköltségnek és pénzügyileg mikor kezdődik a kampány. A most zajló MSZP–SZDSZ koalíciós tárgyalásokon lapunk információi szerint egyetértés mutatkozik a főbb pártfinanszírozási kérdésekben, de a végleges megállapodás még odább van. A tervek szerint növelnék az állami támogatást és kizárnák a vállalkozások részvételét a pártfinanszírozásban. Továbbra is vita van a költségvetési támogatáson felül elkölthető összeg felső határáról: a liberálisok szerint nincs szükség rá, a szocialisták szerint viszont igen (valahol 1-3 milliárd között pártonként). Eltérőek az álláspontok a magánszemélyek hozzájárulása ügyében is: a liberálisok ezt sem korlátoznák.
A NAPI Gazdaság által megkérdezett pártok elég szűkszavúan nyilatkoztak elképzeléseikről e tárgyban: a harmadik legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező KDNP például nem is reagált, többszöri megkeresésünk ellenére. Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint a szándék megvan, a koalíciós tárgyalásokon a részletek kidolgozása folyik. A Fidesz sajtóosztálya annyit közölt: a 2006-os kampányban sem lépték túl a törvényes költési keretet. Minden megkérdezett hangsúlyozta viszont, hogy a kampányidőszakban a médiahelyek listaára ugrásszerűen megugrik (a nyilatkozók szerint a plakátok eltávolításának költségeit betervezték a kampányköltésbe).
A szabaddemokraták részletesebben kifejtették álláspontjukat: egyértelműen növelnék a pártok költségvetési támogatását – mondta lapunknak Fodor Gábor, az SZDSZ ügyvivője –, ugyanakkor erősítenék az ÁSZ ellenőrzési jogkörét, valamint a pártok alapítványaira is kiterjesztenék az adománygyűjtési korlátot, de enyhébb szabályokkal. Az egyéni jelöltek esetében egymillióról hárommillió forintra emelnék az állami támogatást, de élesen elkülönítenék a „normál üzletmenetet” a kampányidőszak költéseitől. Fodor Gábor szerint a parlamenten kívüli, de az egy százalékot elérő pártok esetében célszerű lenne egy alapot létrehozni, vagy meghagyni a magán- és jogi személyek széles körű adományozási jogosultságát, hiszen ezek a pártok minimális költségvetési támogatást kapnak.
Az MDF által legutóbb benyújtott törvényjavaslat jelöltenként 2 millió forintot határozott volna meg, de a 3 millió forint is ésszerű és a realitásokhoz közelítő javaslat lenne – közölte lapunkkal Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese. A párt szerint meg kellene tiltani a jogi személyiségű társaságok adományozási jogát, a magánszemélyeknél inkább az adható összeget limitálnák egy naptári éven belül. Az a párt, amely az említett tilalmakat megsértve vagyoni hozzájárulást fogad el, köteles lenne annak értékét – az ÁSZ felhívására – tizenöt napon belül az állami költségvetésnek befizetni.
Az MDF kizárná a pártfinanszírozásból az állami részvétellel működő gazdálkodó szervezeteket, a helyi önkormányzatokat és a közalapítványokat is. Hock Zoltán szerint a pártalapítványok esetében is lehetne szigorítani, például a közzétételi kötelezettség értékhatárának leszállításával.
